Mit kezdjek az életemmel?

Egyetemen közgázt tanultam, azután elhelyezkedtem könyvelőként. Másfél évig bírtam utána elegem lett abból, hogy állandóan emberek között kell lennem, hallgatnom hogy kibeszélik egymást a másik háta mögött, beszámolni nekik mindenről (például: holnap nem dolgozok mert orvoshoz megyek aztán másnap meg hogy mit mondott az orvos, mi a helyzet, stb.). Ez nekem nagyon fárasztó volt. A munkám utáltam, arra kellett legjobban koncentrálnom mindig nehogy elaludjak közben.

Most egy másik országban "dolgozom" (nem mondanám munkának, inkább "gap year"-nek). 1-2 évig leszek itt leginkább azért, hogy kitaláljam hogyan tovább.

Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miután hazamegyek újra elkezdek valamit tanulni, ezúttal valami olyat ami érdekel is.

Az pedig a nyelv. Leginkább skandináv nyelvek, szláv nyelvek, germán nyelvek esetleg a kínai, koreai, japán és igazából bármilyen nyelv.

Viszont nem nagyon találtam olyan munkákat ahol:

a, használhatom a nyelvet

b, nem emberekkel kell foglalkozni

c, nem egy irodában kell ülni gép előtt órákat.

Olyan munkát szeretnék később, ahol egyedül dolgozok, az általam beszélt nyelveket használhatom, és utazhatok.

Ha találok valamit ami esetleg hasonló ehhez, vagy csak az egyik feltétel van meg a többi nem (tehát nem pont olyan mint amit elképzeltem), vagy igazából csak többet kéne tennem érte mint gondoltam, máris elmegy tőle a kedvem és eldöntöm, hogy nem ezt akarom csinálni.

Nem tudom, hogy simán csak lusta vagyok-e vagy naiv, vagy valami más, de annyira nehéz így bármit is csinálnom. Változtatni próbálok minden nap, például elhatározom hogy "ma akkor angolozok kicsit, átnézem ezt meg azt a dolgot, ami nem megy" és nem tudok nekikezdeni, mert nincs kedvem vagy a hátam közepére se kívánom. Másnap aztán meg le se akarom tenni.

Úgy érzem legszívesebben ki se kelnék az ágyamból, de közben meg gyűlölöm a gondolatát is, hogy ezt csináljam. Világot akarok látni, megnézni mindent amit lehetséges, aztán eszembe jut, hogy ahhoz ezt meg azt kell tenni és elmegy a kedvem tőle.

Nem volt így mindig, egyetem előtt teljesen "normális" voltam, meg sem fordult a fejemben, hogy "ezért tenni kell, így akkor nincs kedvem hozzá" de ott aztán annyira elcsúszott valami és azóta sem tudom kideríteni, hogy mi és hogy miért lettem ilyen.

Nem biztos, hogy sok értelme van annak amit itt most leírtam, de ezt érzem és fejben nálam ezek a dolgok szorosan összefüggnek egymással😅

Ezek miatt nem tudom mihez kezdjek az életemmel😅

Igazából nem is nagyon várok válaszokat vagy tanácsot, csak le akartam írni.

Köszi ha elolvastad<3