Személyiséggel kapcsolatos kérdés?

11.-es vagyok, és ki kéne találnom, mit akarok továbbtanulni.

Viszont ötletem sincs, semmi nem érdekel, minden tantárgyat utálok , csak kényszerből tanulom őket. Azaz nem tanulom, mert egyszerűen képtelen vagyok magam rávenni, hogy leüljek magolni. Régen még azért arra vettem a fáradságot, hogy puskát írjak, minden egyes információt kigyűjtöttem, és még ki is emeltem rajta a fontosabb dolgokat, így a dolgozatra meg is tanultam az anyagot lényegében, most viszont már ehhez sincs erőm, addig halogatom amíg már alig néhány perc van csak az óra kezdetéig, és így a jegyeim is siralmasak. Szóval minden szabad percemet filmnézéssel/olvasással töltöm, semmi hasznossal. És végig arra gondolok ilyenkor, hogy erre kéne tanulni, arra kéne, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Rendkívül megijeszt a gondolat, hogy egyszer vége lesz a giminek, mert igazából már a 11. osztály elkezdése arról kéne hogy szóljon, hogy vége ennek a naplopásnak, de tényleg nem megy valahogy. Nincs bennem semmi motiváció illetve akaraterő. Tényleg semmi nem érdekel/nem vagyok jó benne, így abszolút nem tudom, mihez kezdjek magammal. A rajzhoz van tehetségem, de azt is lusta vagyok fejleszteni, és nem vagyok kreatív, így azzal se megyek sokra. Anyámmal élek, ő egész életemben negatívan állt hozzám, folyton azt mondja évek óta, hogy úgyse viszem semmire, bár meg se születtem volna, kövér vagyok ronda stb, sosem értékelte ha valamit jól csináltam, gyanítom ez is hozzátesz ahhoz, hogy most ilyen vagyok. Teljesen sötéten látom a jövőt, legszívesebben meghalnék jó hosszú ideje. De talán mégsem, elvégre azóta is itt vagyok, szóval olyan nagyon súlyosnak azért nem mondanám az állapotomat, mindenesetre tényleg rossz. Lényegében az tart itt a mindennapokban, hogy vannak barátaim, akikkel egy darabig el tudok feledkezni a kétségbeesésemről, illetve a tudat, hogy még nem teszek semmi károsat magammal, hátha mégis bejön a gimnázium utáni idő, ha meg mégse, akkor ráérek akkor.

Nagyon szeretnék jól beszélni angolul és franciául, megtanulni varrni és sütni-főzni, zongorázni, de egyszerűen képtelen vagyok magam rávenni bármire, ami nem a képernyő bambulása (igen, függő vagyok, de ha nem ezt csinálnám, akkor is csak olvasnék, nem tennék hasznosat). Nem tudom mit tegyek, teljesen el vagyok keseredve emiatt. Mi lehet velem? Körülöttem mindenki az életét, a legtöbben már tudják mivel szeretnének foglalkozni vagy legalábbis milyen irányban indulnak el, én meg nulla érdeklődéssel, tudással, motivációval és erőbefektetéssel élem a napjaimat. Rám találták ki, hogy "csak melegedni jár be" az iskolába.

Mi lehet ez az állapot?

Tudok tenni valamit azért, hogy kijöjjek ebből? Tényleg rendesen megrémiszt, hogy úgy élem az életem ebben a mókuskerékben, mintha nem lenne jövő, amiért tenni kéne, hanem csak az időt és a pénzt költöm.

Köszönöm hogy végigolvastad.