Milyen szinten probléma, ha úgy érzem, hogy "kevesebbet érek másoknál", továbbá, hogy "úgy érzem, hogy nem lehetek egyenrangú másokkal"?

Bocsánat a kérdésért, vagy ha túl sok hülyeséget írnék.

A problémám alapja, hogy úgy érzem, hogy nem érek annyit, mint a "normális" emberek, és soha nem is fogok annyit érni. Ez a gondolat teljesen kikészít és állandóan rosszul érzem magam miatta. Még a leghitványabb incel vagy troll az oldalon is olyan, hogy "biztosan jobb, mint én".

Bár tisztában vagyok vele, hogy vannak jó (vagy csak simán jobb) tulajdonságaim, ezekkel sokra nem megyek. Állandóan félnem kell tőle, hogy mikor szól be valaki, tesz megjegyzést, vagy csak érezteti, hogy én kevesebbet érek, mint a többiek. Sosem tudok felszabadult lenni, úgy érzem meg kell felelnem másoknak, hálásnak kell lennem, ha bárki, bármilyen kontextusban egyáltalán szóba áll velem, és persze mindig csak idő kérdése, hogy mikor lesz az a pont, hogy "elhagy" és többé nem beszél velem. Érthető módon egy kapcsolatot sem tudnék fenntartani, maximum ideig-óráig eljátszom, hogy nincs semmi gond, de később persze úgyis kiderül az igazság.

Jelentéktelen senki vagyok, akinek a véleményét nem hallgatják meg, akire alig emlékeznek és aki nem számít. Nem tudom van-e itt vagy bárhol olyan ember, aki ezt átérzi. Nem érzem magamat egyenrangúnak másokkal, és szerintem mások is így kezelnek (hülyének néznek, vagy épp sajnálnak "szegény hülye" - és ami a legrosszabb, hogy azért vagyok annyira okos, hogy ezt észrevegyem). Sőt, vannak erősségeim is, csak ezt senki nem értékeli, nem számít, nem fontos. Elvesztegetettnek érzem az életem, aminek jó vége úgysem lehet.

Én ebbe belefogok őrülni, és egy nap ez lesz a végzetem, mert ebből csak egy kiút létezik, de nem akarom ilyen könnyen feladni. (Mondjuk lényegtelen ez is, mert senkit nem fog érdekelni, ez sem)

Bocsánat a hülye kérdésért, nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Vagyis persze de, de csak merőben más origóból.