Csak én érzem azt hogy fölösleges beszélni arról h mit szeretünk abban amit szeretünk?

Pl én imádom a nutellát, és valaki megkérdezi tőlem hogy mit szeretek a nutellában, de úgy hogy még életében nem evett Nutellát.

Űgy érzem h tök fölöslegesen mondanám el hogy mit szeretek benne, mivel ő még nem evett emiatt úgy se tudná úgy megérteni mint az, aki már evett.

+ ha eszik lehet hogy neki teljesen más véleménye lesz a nutelláról, vagy egyáltalán nem is fog neki ízleni, innentől kezdve megint full fölösen mondtam el azt hogy ÉN mit szeretek benne..

Nyílván, aki evett már nutellát, és szereti, vele lehet beszélgetni róla, mert ő tudd azonosulni, vagy feltehetőleg lesz közös pont.

De azzal mit érek el hogy egy olyan embernek mondom el aki életében nem evett ? Befolyásolni úgyse fogom az ízlését, ha neki nem fog ízleni akkor nem, és hiába tudja azt hogy én mit szeretek benne.

Öszintén, rohadtúl fárasztónak érzem elmondani azt h mit szeretek valamiben úgy h valaki még nem is próbálta a nutellát, és fölöslegesnek is...

velem van a gond, vagy tényleg egy idő után rájön az ember hogy fölösleges arról beszélnem h mit szeretek valimben valakinek aki nem érdekelt abban a dologban..