Beteg vagyok..?

26 éves vagyok, és rég elkezdődtek ezek a dolgok, de úgy igazán 1 éve.. Nincsnek szüleim. A gyerekkorom elég sz@r volt.. Gondolom ez válthatta ki, vagy nem tudom.. Az egy dolog hogy jó ideje már előjött nálam a klausztrofóbia, ( ami egyebkent soha nem volt rám jellemző..) és a szociális fóbia is,( szintén soha nem volt rám jellemző) de mostanra a gondolataim börtönében rekedtem.. Mindíg is voltak alvás problémáim, ezért a Magne B6 álom gyógyszert szedtem mielőtt lefeküdtem volna. De már annyira túlnőtt rajtam hogy hajnal 2-3 ig nem bírok aludni.. Talán ezzel sem lenne önmagában baj.. De a gondolataim egyre ijesztőbbek.. Félek hogy olyan emberré válok, aki nem én vagyok.. A gondolataim leginkább a halálról szólnak, és olyan élethelyzetekröl amik idegessé és szomorúvá tesznek. Ilyenkor hevesen ver a szívem, és a hőhullám is egyre gyakoribb.. A halál.. Igen régen gyerekként sokszor gondoltam rá hogy megteszem,( annyira rossz volt az életem) de most nem ilyesmire gondolok, amikor a halál jut eszembe. Hanem arra hogy mi lenne ha az egyik családtagom halna meg, mennyire fájna nekem. Vagy a párom, hogy túl e tudnám élni.. Arra gondolok mi lenne ha betörnének hozzánk, meg e tudnánk magunkat védeni.. Ilyenkor félek.. A munkahelyemre fényes nappal félek egyedül be menni,( mindig az egyik munkatársam megvár) mert kissé erdős részen haladunk át. Volt hogy egyedul kellett eljonnom és annyira remegtem, hogy elővettem a telefont és ugy tettem mint aki telefonál, amikor bármilyen kocsi is jött arra. Féltem.. nagyon.. Mostanában sokszor jut eszembe az egyik kedvenc romantikus sorozatom, amiben a lány pszichiater, a fiu pedig híres regény író.. Ám idővel kiderül hogy az író beteg.. Élik egyutt a lánnyal a mindennapjaikat mitsem sejtve a fiu betegségéről, ami az idő elteltével egyre rosszabb.. Van egy mellék szereplő kisfiu, aki az író “barátja”. Akiről mindenkinek boldogan mesélt, hiszen a kisfiu is író akart lenni akárcsak ő.. De a végén kiderűl hogy olyan sújjos beteg volt már az író, hogy csak képzelődött.. Aza kisfiú soha sem létezett.. Nem születésétöl fogva képzelődött, hanem egy trauma váltotta ki belőle. Akkor átkattant nála valami és… Bamm.. Mivan ha velem is megtörténik..? Erre gondolok.. Ezelőtt is kozel állt hozzam ez a tortenet, de mióta egyre rosszabbúl vagyok, mégtöbbet gondolok erre a filmre.

Nekem is van traumám, nem kevés.. És úgy érzem egyre inkább kicsúsznak a dolgok a kezemböl. Egy mosolygos vidám ember voltam, és látszólag még ma is az vagyok. Az emberek pedig képesek elhinni mindent, amit látnak. Ám a lelkembe nem lát bele senki. De ha mégis lehetséges volna, talán végleg egyedül maradnék..

Félek.. Attol hogy olyan emberré válok, aki nem én vagyok..