Tényleg ciki, ha 30 évesen nincs párom?

Van egy rokonom, akivel nem tudok lassan beszélni semmiről anélkül, hogy ne hozná szóba a párkapcsolatot.

Amint kiderül egy sztorimban, hogy a szóban forgó illető hímnemű, máris nem érdekli, hogy mit fogok mesélni, csak elkezdi, hogy jöjjek vele össze, hány éves, jöjjek vele össze, hogy néz ki, jöjjek vele össze, mit dolgozik, jöjjek vele össze, stb.

Ha van egy közös ismerősünk aki férfi, elkezdi mondani nekem privátban a rokonom, hogy milyen jól mutatnék azzal a férfival és, hogy próbáljak vele összejönni. Ha mondom, hogy nem érdekel engem, erősködik, hogy pedig szép pár lennénk.

Ha összefutunk egy férfi ismerőssel az utcán véletlenül, tuti azonnal elkéri minden elérhetőségét a rokonom és napokig könyörög, hogy hívjam fel.

Az exem rondán bánt velem amiért szétmentünk, a rokonom még 10 év után is könyörgött, hogy jöjjek vele össze.

És még folytathanám.

A korkülönbség és a szerelem hiánya sem érdekli.

Szerinte egy 18 éves vagy egy 50 is simán lehet a párom.

Szerinte nem baj, hogy nem vonzódok az általa kiszemelt emberekhez, mert az úgysem létezik vagy úgyis ritka, hogy szerelem első látásra, az majd kialakul, a fő, hogy legyen párom.

A nőkkel való barátkozásokat nem is pártolja, jobb szereti, ha inkább férfiakkal töltöm az időt. Ha mesélek, hogy merre voltam egy nő ismerősömmel vagy mi volt, akkor idegesebb lesz.

Tényleg ennyire ciki, hogy 30 évesen nem keresgélek kényszeresen párt és még nem szültem?