Miért irigykedek másokra akár párkapcsolati szempontból is?

Alapon, ha szerinted romlik a helyzet, miért nem vetsz véget?

A kommunikáció alap, de ha felszínes, akkor halálra ítélt a kapcsolat.

Amikor összejöttetek, mennyire volt helyén az önismeretetek?

Amikor randizatok, taliztatok megbeszéltétek elképzeléseiteket, céljaitokat, stb?

Érdemes az elején letudni, hogy az illető akar-e házasodni vagy sem, akar-e gyereket vagy sem... Stb.

Csak 2 év.

Neked mit jelent egy kapcsolat? Mik a legfontosabb részei? Mit tartasz alap dolgoknak? Stb.

Irigykedsz másra csakmert esküvője volt?

Komoly gondok vannak, ha ennyire kihatnak rád mások megörökített boldog percei. Azaz a be nem teljesült vágyaidat látod és emészted magad, ostorozod a párodat, így pedig egyre erőltetrttebb ez a "vegyél el" rész.

Nem csodálom, hogy szegénynek elmegy a kedve, nem akrja.

S a kérdés, hogy ő valaha tervezett-e házasodni vagy szimplán minden nyavaja nélkül boldog párkapcsolatot élni.

Jómagam is nő vagyok és falra tudnék mászni az ilyenektől, akik beleroskadnak, hogy a férfi nem ad karikagyűrűt az ujjára s nem rendez felszínes ünnepséget...

Ugyanis, a részedről már-már eröltetett ez a kapcsolat ahogy olvassa az ember a szöveget.

Jómagam rengeteg ismerkedésen randin estem túl, mire megismerhettem páromat egy véletlen folyamán.

Számomra más prioritás van. S ezekben nem szerepel házasság, gyerek se.

Volt olyan kapcsolatom huszonévesen, ahol fojtogató volt az, hogy az illető nagyon akart esküvőt. Holott már elején mondtam neki, akkor merüljünk el a kapcsolatba, ha tiszteletbe tartja azt, amit mondtam, hogy nem akarok.

Volt, aki 4 hónap ismerkedés után velem szembe hátradölt a kádba, könyökeivel a peremet támasztotta összekulcsolt kézzel és leközölte (kb követelve) , ő akar esküvőt és gyereket 30 éves korára (azaz alig fél év múlva akkoriban kellett volna szülnöm...).

Maga az az önelégült komoly fej és beállás... Azt hittem lecsapom.

Pedig vele is kezdetekkor leszegeztem a céljaim, határozott terveim.

Kérdeztem őt is, de csak bólogatott, hogy ő is így gondolja... Vagyis hazudott.

Ilyenekben semmi értelme a kamunak.

Azzal magyarázta, hogy nőből vagyok, biztos meggondolom magamat.

Azaz egyáltalán nem is figyelt rám, nem ismerte meg személyiségemet. Nálam a nem az nem. Igen pedig igen.

Jelen párom teljesen megértő volt s az mai napig. Fél évig tartotta a tisztességes távolságot is, ám ő kezdetekkor leszegezte, hogy megtetszettem neki, viszont tiszteletben tartotta, hogy nem randi a talink. (Akkoriban sok volt nekem ez a pasi dolog és nagy szingli szünetet tartottam pasi és randi mentesen.)

Megismertük egymást és sok mindenről beszélgettünk közös projektek alatt. Kifejezetten imponált, hogy ő előbb mondott ki dolgokat saját véleményeként, mintsem a szájába kellett volna rágnom pl nem vonz az esüvő és társai.

Roppant hasonlóan gondolkodott az esküvő és egyéb témában, mint én.

A sok szimpatikus dolga mellett ezek olyan extra pontok voltak nekem, hogy ezek témák kivesézése után nemsokkal elkezdtünk járni (majdnem egy évig csak ismerősök voltunk) s mélyült el mára mindez.

Vajon a te prioritásaid, vágyaid mennyire passzolnak a jelen pároddal?

Jobb mielőbb tisztázni, azaz egymással és magatokkal foglalkozni, nem pedig sóvárogni más boldogságát látva, majd azon örlődni.

Nemde?

Felesleges olyan kapcsolatban maradni, ahol a két fél céljai, fő dolgai és vágyai totál ellentétesek. Annak értelme nincs.

Normális ember olyan párt keres kikkel hasonló utakat terveznek a jövőben és mindamellett megtalálják egymásban is a boldogságot.

Engem sose zavart más boldogsága, sőt örültem nekik, hogy boldogok!

Mindenki a maga módján teljesül ki.

Ehhez viszont az kell, hogy önmagunk dolgai rendben legyenek.

Az irigység, rosszindulat és társai mindig is azoknál van jelen, akik jelentős hiányosságokat szenvednek el, főleg lélekben, saját életük kapcsán.