Hogyan szerezhetnék barátokat?

Meg tudlak érteni,én is csendesebb,visszahúzódóbb típus vagyok,de ahogy növök kezdek jobban megnyílni mások előtt.Szerintem ez kortól is függ.Mindenképpen azt tanácsolom,hogy győzd le ezt a félelmed,merj megszólalni,mert biztos többen is vannak akik érdeklődnek irántad és szívesen megismerkednének veled. Viszont ha te ennyire elzárkózol akkor ez lehetetlen és ezzel meg is sérthetsz másokat.Persze ez nyilván nem megy könnyen,de ígérd meg,hogy megpróbálsz változtatni a viselkedéseden-nyilván ez nem megy egyik napról a másikra-de FONTOS,HOGY PRÓBÁLKOZZ ÉS NE ADD FEL!!!

Én szorírok neked,fel a fejjel,próbálkozz és meglátod,hogy minden jobb lesz!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen dolgok történtek Veled. Nem akarom azt írni, hogy majd minden megváltozik, mert lehet, hogy nem fog. Kicsit mindig csendes leszel. De felnőttként ezt már elfogadják az emberek és a megfelelő munkakörben nagyon hasznos és nélkülözhetetlen munkatárs leszel.

Amit most tehetsz, az az, hogy próbálj olvasni sokat, hogy magabiztosabb légy minden témában: ha tudod, hogy okos dolgot fogsz mondani, megszólalni is könnyebb lesz. Ez persze nem megoldás a kiközösítésre. Talán az lenne jó, ha nem a csapattal próbálnál meg beszélni kommunikálni, hanem üyesen, szemfülesen lesve az alkalmas pillanatokat, külön-külön az egyes meghatározó tagokkal. Könnyebb elnyerni egy-egy személy szimpátiáját, mint egy egész bandáét. Az is jó megoldás lenne, ha nem csak az adott közösségben, ahol élsz, létezel, hanem másutt keresnél, hozzád hasonló barátokat-erre már ott a net, a fórumok, chat-ek, hasonlók. A középiskola, ahová mész, az is jó dolog lenne, ha valahogy előre fel tudnád venni a kapcsolatot leendő iskolatársakkal, osztálytársakkal (iwiw, stb). Vigasztaljon, hogy középiskolában már ritkább a komoly kiközösítés. Amennyiben pedig rugdosnak, bántalmaznak tudd, hogy jogaid vannak: rendőrségi eljárást indíthatsz a bántalmazód ellen, ehhez kérd a szüleid segítségét. Nem megengedhető, hogy valaki, aki tanköteles korú és ezért iskolába jár, ilyen dolgoknak legyen kitéve.

Sok sikert kívánok és fel a fejjel!

Mintrha csak magamt látnám,komolyan.

Sajnos én is ilyen vagyok...

Annyira utálom magamat emaitt.Nálam annyira elfajultak a dolgok,hogy már sokszor ki sem merek menni az utcára.Amúgy 16 vagyok.

Itt van egy cikk a szociális fóbiáról:

[link]

CSAK AKKOR OLVASD EL, HA NEM VAGY HAJLAMOS ÚJ DOLGOKAT BEKÉPZELNI!

Nem tudom, mennyire vagy jó tanuló, vagy legalábbis intellektuális beállítottságú. Ugyanis ha az vagy, akkor a gimnáziumban az "okosok" társaságához tudsz csapódni szemben a "divatosakkal" vagy a "lázadókkal", tehát olyanokhoz, akiknek nem stílusa a rugdosás, kiutálás etc. Célszerű matektagozatos vagy más hasonló, erősen szűrt osztálybe felvételizni. Ezek amúgy is a félénkebb, kevésbé vagány egyének, akikhez képest a te esetedben kisebb a kontraszt. Ha valami művészetnek (ének, hangszeren játék) hódolsz, az is hozzásegíthet ilyen típusú, kevésbé primitív emberek megismeréséhez.

A gimnáziumban valószínűleg meg fogsz döbbenni, hogy mennyire más társaság jár oda. A legprimitívebb bunkók, akik ált. isk.-ban azok a hősök, akikre mindenki felnéz, a gimn.-ban nincsenek jelen. Teljesen más az értékrend.

A gyerekek nagyon kegyetlenek egymással (a lányok különösen), ahogy nősz, úgy viszont csökkenni fognak a súrlódások a társaiddal. 16-18 éves korban már nem annyira jellemző a csúfolás és más efféle gyökérségek. Ráadásul a személyiséged még sokat fog változni a következő években, és nem végleges a mostani félénkség. A legtöbben "kigyógyulnak" a kamaszkori gátlásosságból.