Az alábbival csak annyi a baj hogy akadályoz abban hogy a jelenben éljek, mivel minden pillanatban keresem a párhuzamot a jelen és a múlt közt , teljesen képtelenít a jelenlegi énem kiteljesedéséhez. Valaki aki esetleg hasonló dolgot élt már meg?

Gyakran a cselekedeteim tükrözik azoknak az embereknek felszínes tulajdonságait akik hiányoznak épp. Ezzel próbálva megteremteni a “jelenlétük” energiáját, vagy azt a bizonyos atmoszférát amit maguk után hagynak. Pl. Rég látott családtag vagy régi élet és annak résztvevői, múltbeli rutinok, olyan sorozat, film, zene megnézése és hallgatása ami akkorra emlékeztet. Nem igazán találok szépséget a jelenlegi életembe.