Hogyan lehet leszokni dolgokról?

Úgy, hogy abbahagyod a csinálást. Azonnal és teljesen.

A lépcsőzetes leszokás csak arra jó, hogy oskáig szenvedj és aztán feladd.

Nyilván egy drog esetén, ahol van testi és lelki függőség is, ez nem ilyen egyszerű, de pl egy telefonozásnál vagy rossz sozkásnál az.

Elhatározás kérdése. Nagyon erős akarat kell hozzá. Aztán egyik napról a másikra bumm, úgy a leggyorsabb/hatásosabb. A fokozatossággal az a baj, hogy sosem lesz vége. Drog vagy alkohol eleinte nagyon nehéz, mert azok a testi tünetek, amiket az elvonás produkál brutális is lehet, mintha a halálodon lennél. Volt "szerencsém" anno lakótársam lejövetelét testközelből végignézni, átsegíteni, nagyon kemény hetek voltak.

Dohányzás sem egyszerű, erről saját tapasztalatból tudok csak nyilatkozni, de csak az első 2-3 nap húzós, utána már sima.

Az először is attól függ, hogy miért csinálod azt, amiről le akarsz szokni.

Egyszerű rossz szokásoknak (enyhe pszichés függőségnek) sok irányból neki lehet menni, bár ott is az a legegyszerűbb, ha egyszerűen abbahagyod, és tudomásul veszed, hogy mostantól nem része az életednek. Nem azon kattogsz, hogy kibírd nélküle, hanem azon, hogy most már nélküle a normális, ehhez az új élethez kell alkalmazkodni. (Pl. nem "nem akarok inni", hanem "józan akarok lenni". Logikailag ugyanaz, de a gyakorlatban egyáltalán nem mindegy, hogy az iváson vagy a józanságon agyalsz.)

Középsúlyos függőségnél ugyanez az irány válik be a leggyakrabban, csak több akarat kell hozzá. Azt is érteni kell, hogy az akarat könnyen merül, úgyhogy ne tedd ki magad a kísértésnek, mert elfáradsz. Fizikailag is tartsd magad távol, ahogyan és amennyire lehet.

Súlyos pszichés függőségnél viszont önmagában az akaraterővel és elhatározással nyugodtan kitörölheti az ember. (Igaz, hogy a legtöbb ember nem hajlamos ilyen mértékű függőségre.) Főleg alkoholistáknál tipikus (de akármilyen fajta pszichés függőségnél kialakulhat hasonló), hogy tökmindegy, mit határoznak el, mert előbb-utóbb oda kanyarodnak a gondolatai, hogy mindentől függetlenül most "igenis jó ötlet volna" meginni valamit, és ez ellen közvetlenül semmit nem tud tenni, ilyenkor szinte pszichózisszerű állapotban van, amíg meg nem kapja az adagját. Ez a kényszeresség nem csak az ivásra, de a hozzájutásra is kiterjed, szóval ilyenkor az sem műküdik, hogy nem tart otthon alkoholt vagy nem jár boltba. ("Minek üljek itthon, jobb híján lemegyek a boltba sörért, nem iszok belőle, csak legyen itthon. Majd elfogy valamikor." Csak az a „valamikor” mindig pont aznap délután lesz.)

Ha olyan tárgya van a függőségnek, akkor itt is működhet a fizikai távolságtartás. Pl. olvastam olyanról, aki csak úgy tudta kikezdeni a videojátékfüggőségét, hogy annyire szétszedve és elpakolva tartotta a gépét, hogy még függőként is túl sok macera volt minden alkalommal előkotorni és összerakni. (Mivel már volt egy gépe, nem ment le a boltba kényszeresen venni még egyet :)

Ilyen távolságtartás lehet a hosszú távú bentlakásos elvonó is, ahol a függők akár egy évet vagy többet töltenek azzal közösségben, hogy új életre neveljék őket.

Alternatívaként, meg kell oldani a függőség gyökerét (mert az ilyen súlyos függőség sosem a tárgyáról szól, hanem a függő menekülési kényszeréről). Súlyos függőknél ebbe sajnos a legjobb terapeutáknak is beletörhet a bicskája, főleg, ha szerabúzus miatt agyilag is leépült a kliens. De vannak rendkívül egyszerű esetek is, akiknek csak azért kikezdhetetlen a függősége, mert nincs egy ember az életükben, aki meg akarná győzni őket, hogy hagyják abba.

Ami a legjobban/leggyorsabban működik, ha sikerül rendesen megvalósítani, az az, ha igazi, pszichológiai tabut tudsz gyártani a függőséged tárgyából, így nem mersz többé hozzányúlni. Ősi módszer, az egyik legjobb pszichológiai gát, és a fent leírt kényszerességtől is meg tud védeni. Általában úgy tud kialakulni, ha valamilyen következmény halálra rémiszt (vagy halálfélelem, vagy olyasmi, amivel nem tudod elképzelni az életet.) Pl. egy mélyen vallásos embernek akár egy eskütétel is elég lehet hozzá (ezért szokás vallásos kultúrákban komolyan fogadkozni, mert akkor már nem csak az akaraton múlik, hanem a tabu falat emel.)

Másokban az alakít ki ilyen tabut, amikor pl. azt mondja az orvos, hogy akkor most abbahagyod, vagy 2 éven belül temetnek. Vagy ha azt mondja a házastárs vagy a gyerek, hogy egy hónapod van, utána nem ismerlek. Kire mi ijeszt rá.

A fizikai szerfüggőség tényleg veszélyes, de a legtöbb szernél nem olyan gyakori. Az alkoholistáknak pl. 1-2 tizede lehet fizikai függő, akik már kb. sosem szokták megközelíteni a 0 véralkoholszintet. Ha szerfüggő vagy, akkor tájékozódni kell, hogy a fogyasztásod alapján lehetsz-e fizikai függő.