Friss 18 évesként nem tudom, hogy hova tovább az életemmel, zsákutcában érzem magam. Mit tegyek?

Sziasztok! Egy 11.-es gimnazista diák vagyok és úgy érzem nincs jövőm.

Sok minden érdekelt kicsiként és mondhatni egy ,,csodagyerekként" számontartva nőttem fel. Nagyon jók voltak a jegyeim és ezen kívül is intelligens gyereknek tartottak. Egy erős gimnáziumba felvételiztem, a vidéki gimik listájának első 30 helye közt van. A mérnöki tudományok érdekeltek, ezért matek szakra jelentkeztem, de oda nem vettek fel, helyette a 2. helynek megjelölt angolra kerültem.

Szép és jó, nincs vele baj, vam C1-es nyelvvizsgám és emelt angol érettségim már belőle. Jelenleg matek és fizika faktra járok, de bajaim vannak. Nem érzem elég erősnek magamat belőlük, s nem akkora öröm. Nem vagyok biztos benne, hogy életen át tudnám-e csinálni. Ugyanakkor jól fizet egy mérnöki szakma, s elsősorban az alapján keresek állást, hogy milyen jól tudnám a jövőbeli családomat eltartani. Szeretnék még a 20-as éveimben családapa lenni. Emiatt a BME a cél, de hallok történeteket a fizika tanáromtól, hogy ohh a diploma nem jelent semmit és mások lazán leköröznek. El tudom hinni, csak demotiváló. Máshol ugye azt hallom, hogy a BME-s szakokról rengetegen kibuknak az első pár félév során, de könnyen be lehet jutni egyébként.

Ez az én problémám.

Össze tudom hozni a pontot, ez szinte fix, de nem biztos, hogy bent maradnék. Ha bent is maradok, nem biztos, hogy ér annyit a diplomám, az idő és energiám amit befektettem, hogy a céljamat elérjem, s ha el is érem, talán szimplán nem fogom élvezni a kapott állást és hamar kiégek.

Érdekelnek a bölcsésztudományok is, de ahhoz talán késő nekiállni, s az annyira nem hiányszakma, nem fizetik meg annyira és lehet azt sem élvezném annyira. Szimplán érettségi után abbahagyni a sulit meg nem tudom, hogy mennyire jó ötlet. Igazságszerint fáradt vagyok. Nem köt le az iskola, de nem is a legjobbak a jegyeim. 4-es, 5-ös tanuló vagyok amúgy, matek fakton egy erős 4-es (átlag alatt a csoporthoz képest), fizika fakton 4-es és 5-ös határán (nagyon picivel a csoportátlag felett). Nincs sok sikerélményem, s nem érzem azt, hogy boldogságot tudnának ezek adni. Az iskolán kívül vagyok boldog és nem érzem azt, hogy tudnék többet tanulni de úgy, hogy más rovására ne menjen. S ha ezt nem tudom megtenni, akkor miért menjek a BME-re? Felvesznek, hogy aztán 2 év múlva ki is essek? Rádaásul az évfolyamomnál idősebb vagyok bizonyos okok miatt (11-esként lettem most októberben 18).

Nem vagyok boldog, fáradt vagyok és nem tudom mit kezdjek. Úgy érzem nincs időm, irányom, kedvem és jövőm, ami a karrieremet illeti.

Legszívesebben amúgy tanár lennék, de nyilvánvaló okok miatt nem látom jónak. Úgy érzem csalódást okozok, hogy kiégtem, hogy ennyi volt a nagy tehetségem. Értek ehhez ahhoz, de semmihez sem elég jól, hogy ne kelljen munkaiatt aggódnom. S nem szeretnék külföldön élni.

Ha van kérdésetek, állok rendelkezésetekre.