Nehéz döntés előtt állok.Mi az,ami igazán előre vinné?bővebben lent.

Sziasztok!

22 éves vagyok,és jelenleg elkezdtem egy felnőtt képzési szakot,amitől sokkal többet vártam,mint ami

Semmi pluszt nem nyújt,igazából csak a papír miatt vagyok már ott,mellette dolgoztam

Édesanyámmal és a párjával élek ami valljuk be,nekem kellemetlen.

Szeretnék már külön válni,úgy érzem hogy csak pup vagyok.

A jelenlegi állásom ott kellett hagyni,és Magyarországon nem fényes a helyzet.

Anyagilag nem állunk jól.

Plusz belementem egy nagyon mérgező kapcsolatba,ami teljesen tönkre tett lelkileg és sajnos osztálytárs,így állandó manipulacioonak vagyok kitéve.

Úgy érzem az önbizalmam 0.

Kijöttem külföldre noverrmhez dolgozni egy hónapot,mindent ott hagyva.

Úgy tűnik,ki koltozok,de itt még az ő és a párja nyakán vagyok.

Nem zavarja őket,viszont egy nagyon kicsi lakásban vagyunk hárman.

Külön lakás nem jött meg össze,illetve kellemetlen úgy itt lakni hogy veszekednek allandoan,bent cigiznek.Stb.

Ez meg semmi.

A munka annyira be lehet zengve.

Aztán a főnök kiderült be sem akar jelenteni,nővérem panaszkodik rá nem fizeti ki néha stb.Nincs egy fix idő.Meg van hogy heti 30 órába jelentett volna be,viszont jóval többet dolgoznék,ami túlóra lenne,azt meg nem szereti kifizetni.

Itt kicsit nyugodtabb vagyok de talán azért mert elmenekultem otthonról.

Edesanyamtol,aki mi fog csak lehuz,nem bízik bennem és félek ha vissza mennek örök vesztesnek tartanának mert vissza mentem.

Nyelvet azt nem tudom.

Igazán azzal akartam foglalkozni,amit tanulok a suliba de az,hogy konkrétan a semmiért jártam be elvette a motivációm.

Pluszba jön az,hogy panikbetegsegemre és az indulati kirohanasaimra szedek hangulatjavitot.

Az utóbbi időben eveszavarral küzdök,és olyan,mintha kicsit ezelol is menekülnek.

Úgy érzem minden össze jött és mindenki csak belém áll.

Nem tudom mi a jó nekem.

Nem tudom,mit kéne tennem,a munkát amit itt csinálok sem igazán szeretem ,mert őszintén bennem van az mivel szeretnék foglalkozni.

Nem tudom mi a helyes döntés.

Jelenleg külföldön vagyok,de munka az most nincs ugye,mert hiába ígérte meg a főnök,nem jelent be .

Úgy lelkileg kész vagyok.

Mióta betöltöttem a 16.eletevemet dolgozok,próbálok önellátóbb lenni,de valahol mindig kisiklik az életem.Annyi jó,hogy a suliba kapok havonta 70ezer forint ösztöndíjat,ami jobb,mint a semmi,és talán pihennem kéne kicsit.

Kicsit összeszedni magam.

Szeretik ha otthon vagyok,biztos örülnének neki édesanyámek ha haza mennek,de én már nem akarok senki nyakán lenni.

Mit tegyek?