Mi történt velem mióta egyetemista vagyok?

Kedves, kérdező!

Az már egy jó jel, hogy észreveszed magadban ezt, innentől kezeled vagy hagyod, hogy bekebelezzen.

Rajtad áll vagy bukik.

Egy igazán nyitott és intelligens ember teljesen normális bármelyik embertársával szemben, mert tudja: a végzettség nem a "végleges szint" és nem is ez határoza meg, hogy ki milyen ember. ;)

Nyisd ki szemed, ismerj meg több embert. Akár globálisan is.

A mentalitásod, önmagad, viselkedésed meghatároz téged, a belső világod pedig kiül tested külső vonásaira, mozdulataira, kisugárzásodra.

S mindez és társai vonzzák az adott embereket.

Ám nem mindegy milyeneket.

Sznoboktól a szerényig... Stb.

S ha jómagad is sznobbá válsz, olyanok társaságát keresnéd vagy/és azokét, akik "behódolnak" s kiélheted magad rajtuk.

A felsőbbrendűség érzés vs adott területeken magasabb teljesítmény nem összekeverendő.

Az utóbbi a helyes.

Attól, hogy egyetemista vagy, netán el is végzed, az csak egy dolog.

Számtalan emberhez volt s van is szerencsém, így rengeteg alkalommal tapasztalhattam meg: az igazi tudás és az ember személyisége nem végzettségtől függ. Az olyan, mint pl hobbi, amibe sok időt öl az ember s vagy megmarad a tevékenységek között vagy nem. Kinövi magát vagy sem. Hozzátesz az emberhez vagy elvesz.

Személyiségétől függ.

Valakik szájából szégyen pl "az egyetemet végeztem", az értelmes személyektől pedig csak egy plusz infó s érzed, látod a harmóniát, intelligenciát.

Teljesen más az, ha sikerélményként éled meg az egyetemet vagy valami kisebbségi komplexus miatt többnek tartod magad a suli miatt. Azért írtam ezt a komplexust, mert túlnyomó többségben innen fúj a szél.

Számtalan vállalkozó, alkotó is él, akik papíron kevesebb képzésben részesültek, ám magasba törtek karrierjükben.

Sok mindenhez értenek és alkotnak is a felhalmozott tudásukkal.

Ha van már elég tapasztalatod és tudásod emberek terén. Pszichológiától a kommunikációig s helyén tudsz kezelni dolgokat, szituációkat, akkor könnyebben lelsz rá a "kincsekre". Persze ehhez olyanná kell válnod, hogy téged is elfogadjanak, önazonos maradj.

Részemről:

Alapon minden emberrel emberként bánok. Az, hogy a másik fél milyen, onnantól szelektálok. S itt nem "felsőbbrendűség" van jelen, hanem a személyiségek.

A közös kapcsolódási pontok megvannak-e pl a személyiségemhez megfelel-e az adott fél adott pontjai.

Ha nem, illedelmesen, emberként kezelve kilépek az adott személlyel való kontaktból.

Kapcsolat a kapcsolódási pontokról szól.

Kérdés az: milyen kapcsolati formáról is van szó?

Minél több, annál erősebb.

Azaz a járókelőktől az ismerősökig lazábbak, kevés a kapcsolódás, ám emberként kezeled mindegyiküket.

Bánj úgy másokkal, ahogyan neked is jól esne.

Ismerősök utántól a baráti kapcsolatoktól egészen a párkapcsolatokig már egyre szorosabbak a kötelékek.

Őket pedig magadnak választod a személyiségednek, igényeidnek megfelelően.

Számomra a tényleges igaz tudás, alkotás bármely formája és a személyiség van célkeresztben.

Mivel lenézed az embereket leírom egyik pár évvel ezelőtti barátság kezdetét:

Visszaköltöztem édesanyámhoz, elváltak útjaink akkori párommal. Az érzelmeknek kezdetben jó volt egyedül laknom, ám későbbiekben kellett a nyüzsgés, ezért kiadtam a házat egyik rokonom fiának, aki egyedül akart lenni, a külön bejárós emeletet megtartottam studiónak, műhelynek.

Anyámékál a lépcsőházban eleinte csak köszönő viszonyban voltam egy idős lágy hangú nővel, aki takarította a lépcsőházat.

Költői kérdés: te szóba állnál-e vele így idegenként?

Jómagam igen, hiszen mindenkit emberként kezelek +minden munkát meg kell becsülni.

Pl örülök, hogy nem kell a lépcsőházat is nekem takarítani.

Egyre több alkalommal egyre jobban elmélyültünk a beszélgetésekbe.

Minden találkozás elgondolkodtató volt s tetszettek a témák, mindemellett a hölgy tudása, vokális, verbális és nonverbális kommunikációja.

Ismételten szóba eredtünk, majd felajánlotta, lenne-e kedvem folytatni a témát fent a lakásán.

Igent mondtam.

Fent a témába illő termékekről, masszázsról, kozmetikumok elkészítéséről beszéltünk.

A tudása lenyűgözött és inspiráló is volt.

Több nyelvet is beszél, az orvosi, vegyészeti vaskos könyvek a polcon javarészt angol és egyéb nyelveken írodtak.

A takarítás pedig nem más számára, mint jelképes összegért elvállalt plusz időt kitöltő tevékenység.

Nem ez a munkája.

Azóta nem csak barátság, hanem üzleti társ is úgymond. A tudásunkat összedolgoztuk a kreativitásommal, alkotásaimmal.

Sok próbálkozás, prototípusok kivitelezése igazán szórakoztató volt s a mai napig az, ha valami újat találok ki.

S mindezért hálás vagyok, tisztelem!

Keresztanyumnak csak egy szakmája van, ám vállalkozó több évtizede. Egyik nagy támogatónkkal megismerkedett, a tehetős úr nagyra becsülte keresztanyum több ágon lévő magas tudását is. Örültem, hogy jól kijöttek, ami várható volt, mert ismerem őket.

Az említett úr pedig szintén egy olyan személy, aki sok mindenhez ért s ezáltal tört fel karrierben.

Vagy ott van pl egyik exem:

Csak érettségivel rendelkezik, ám a hobbijával kapcsolatos tudása és tettei, alkotásai kinőtték magukat. Számos játéka van kint a piacon pc-re, xboxra stb.

Tisztelem mindannyiukat végzettségüktől függetlenül.

Tanuld meg ezt, mert ha nem, lehet az élet fog pofont osztani egy nap, amint kilépsz a világba.

Járj nyitott szemmel, maradj a földön két lábbal és ne ítélj 1 tényező miatt, mint pl végzettség.

Mindig is lesznek nálad is képzettebbek papíron. :P

+a papír csak annyit jelent, hogy akkor annak a tudásnak (bemagoltnak) egy szintjét megütötted 1x az életben.

Akkor igaz tudás, ha meg is érted, megmarad a fejedben évtizedekre és az életben is tudod alkalmazni vagy/és kamatoztatni.

S ne feledd: minden ember tudása csak egy töredék a világ 100%-ából.

Mindig van mit tanulni, fejlődni s a bölcs halála napján is tudja "mennyi mindent nem tudok még."

Még mindig úgy gondolod, hogy megvetni való az, aki egyetem alatti végzettséggel rendelkezik? (Ráadásul úgy, hogy az elkezdettet be se fejezted még :P)

Vajon, aki írja neked eme monológot, milyen végzettséggel rendelkezik?

Szép napot és sok sikert az egyetemhez!

Először legyen meg, majd helyezkedj vele el az életnek nevezett úton. ^^

Hajrá!

Ui.: némi empátia se ártana, ami a lélek egyik meghatározója.

Ez a viselkedési forma, melyet most olvasok kommentekbe tőled... Nos, ez szégyen s nem emel magasabbra, sőt mélybe ránt téged, mint embert a "ranglétrán".