Mikor lettem ennyire egoista?

Általánosban elég "elnyomott" voltam. Az osztályunkban 15 cigány és 4 magyar volt, az egyik magyar ugye én voltam. És emiatt sokat piszkáltak meg ilyenek, az egyetlen célom az volt, hogy észre se vegyenek. Ekkor még nem voltam beképzelt, azt tudom, felnéztem egy-két cigánylányra az osztályból, hogy milyen szépek, milyen jó beszólásaik vannak. Aztán végre kikerültem az általánosból, egy jó osztályba, magyarok közé. Rögtön rájöttem, hogy a régi osztályom senkikből állt, lenézem őket. Az új osztályom sem kedvel igazán, de ez hosszú történet. Az ilyen plázacica-félék bekavartak, és így a barátaimmal közellenségek lettünk. Vagyis az osztály fele számára.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy beképzelt lettem. Nem tudom, mikor pontosan. Talán 2010 eleje körül. Ekkor elég magabiztos lettem, elkezdtem rájönni, hogy nem számít más emberek véleménye (hiszen hiába mondanak rólam jót vagy rosszat, én attól nem változok meg), nem függhetek másoktól. És mostanában már nagyon az van a fejemben, hogy én szép vagyok, okos, bölcs, kedves, megértő, erős személyiség, meg nem értett zseni, stb. stb. stb... De már magamból is kezd elegem lenni (bár közben szeretem is magam). Sokszor nézegetem magam a tükörben meg ilyenek. Az egyik barátnőmnek (aki annyira nem is a barátnőm, elég idétlen kiscsaj) folyton beszólogatok, leoltom, meg minden, akaratlanul azt éreztetem vele, hogy egy kis senki, akinek a véleménye mit sem számít. És ezt utálom magamban. :S Mert egyébként jól érzem magam vele, de ugyanakkor le is nézem kicsit. De nem értem, hogyan lettem ilyen. :( Szeretnék megváltozni, de mégis hogyn? Magabiztos akarok maradni, csak nem ilyen öntelt.

Tudnátok segíteni?

15L (10-es vagyok).