Mennyire normális az hogy így érzek?
Alapvetően elég érzékeny ember vagyok, pl ha a szüleimnek, páromnak vagy a 2 kocsimnak baja lenne az nagyon megviselne (2 kocsihoz is erzelmi alapon kötődök), de a szüleim a legfontosabbak nekem. Sok áldozatot hozok a szeretteimért. Meg tud hatni egy zene, alapvetően nem szeretem az erőszakot szóval érzékeny vagyok.
A probléma:
Viszont ha esetleg teherbe esnék akkor eleve soha nem szeretnék gyereket és emiatt ugye el kéne vetetnem. És úgy érzem hogy semmilyen szinten nem rázna meg engem az hogy elvetetem a saját gyerekem , vagy nem lenne lelkiismeret furdalásom. Egy szemernyi se. Sőt, egyedül csak is magamat félteném hogy ijesztő lenne a kórház meg a műtét stb de az abortuszt nem sajnálnam ha ilyen helyzetbe kerülnék.
Hát így érzek….
Amúgy spirálom van szóval mindent elkövetek hogy ez ne így legyen .
Ez nagyon gáz?
26/n
Már bocs, de a szex nem azonos az utódra vágyással.
Mit gondolsz, a törpecickánylány elmélázva gondol, hogy mennyi kiscickányt szeretne...? A fenéket. Az utódok már csak a következményei a párosodásnak.
Sőt, az állatok körében is igencsak gyakori, hogy nem gondozzák, elhagyják, vagy akár elpusztítják az utódaikat.
Az embernél annyi a különbség, hogy erős kulturális és jogi szabályok vannak, ezért, elég ez elég ritka manapság főleg, én tudatosan a megelőzésre törekednek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!