Elegem van a szomorból! Elegem van, hogy mindenhol a fájó emlékekbe, sikertelenségekbe, hasztalanságokba és bántásokba ütközök! Nem akarok tovább szomort, nem akarok még fájdalmat! Mit tegyek? .

Mondanii könnyű, megtenni nehéz... Igazad van! én is átéltem, az idő majd mindent megold, hidj nekem, én több mint 3 éven keresztül szenvedtem egy szakítás miatt, depresszióba estem, ez alatt szinte senkivel nem beszéltem se barátok se társaság se szülők, mindenkitől csak azt vártam, hogy hagyjon békén, hadd maradjak a szobám falai között a bánatommal az emlékeimmel, azzal a szenvedéssel amit egy kegyetlen lánynak köszönhetek. Ennél jobb önismereti tréninget el se tudok képzelni, csak az a gond, hogy egy ilyen után senkit nem fogsz tudni közel engedni magadhoz, mert minden percben rettegni fogsz, hogy mi van ha megint összetörik a szíved? Félsz, ami természetes... hidd el ami a szomorúság után jön az mégrosszabb... az nem más mint a céltalanság üres szürke hétköznapokkal.

Tulajdonképpen a szakítás utáni folyamat a következő:

-Fájdalom, mert hiányzik az akiben azt hitted hogy megtaláltad a társadat, a másik feledet. Ezzel egyidőben minden erőddel megpróbálod visszaszerezni.

-A hiányérzet megmarad de lassan lemondasz a gondolatról, hogy valaha is ti újra egy párt alkossatok.

-A hiányérzet megszűnik és az ez idő alatt lenyelt keserűség gyűlöletbe megy át ami a volt párod ellen irányul, na ekkor jó úton haladsz, kezded visszanyerni azt az egészséges értékrendet amit önbecsülésnek nevezünk.

-A gyűlölet megszűnik és kezded összerakni önbecsülésed darabjait amit valaki szilánkosra tört

-Az önbecsüléstől a magabiztosságig elég hosszú az út, de soha többé nem fogsz teljesen megbízni senkiben, bár jó érzés de túl nagy a kockázat és ezzel a tudatalatti is tisztában van, így ez már nem akarat vagy idő kérdése.

Tehát egy szóval válaszolva a kérdésedre: VÁRJ

De addig is nézd meg Csernus Imre videóit a youtube-on, sok okos dolgot mond...

Mondani könnyű, megtenni nehéz... Igazad van! én is átéltem, az idő majd mindent megold, hidj nekem, én több mint 3 éven keresztül szenvedtem egy szakítás miatt, depresszióba estem, ez alatt szinte senkivel nem beszéltem se barátok se társaság se szülők, mindenkitől csak azt vártam, hogy hagyjon békén, hadd maradjak a szobám falai között a bánatommal az emlékeimmel, azzal a szenvedéssel amit egy kegyetlen lánynak köszönhetek. Ennél jobb önismereti tréninget el se tudok képzelni, csak az a gond, hogy egy ilyen után senkit nem fogsz tudni közel engedni magadhoz, mert minden percben rettegni fogsz, hogy mi van ha megint összetörik a szíved? Félsz, ami természetes... hidd el ami a szomorúság után jön az mégrosszabb... az nem más mint a céltalanság üres szürke hétköznapokkal.

Tulajdonképpen a szakítás utáni folyamat a következő:

-Fájdalom, mert hiányzik az akiben azt hitted hogy megtaláltad a társadat, a másik feledet. Ezzel egyidőben minden erőddel megpróbálod visszaszerezni.

-A hiányérzet megmarad de lassan lemondasz a gondolatról, hogy valaha is ti újra egy párt alkossatok.

-A hiányérzet megszűnik és az ez idő alatt lenyelt keserűség gyűlöletbe megy át ami a volt párod ellen irányul, na ekkor jó úton haladsz, kezded visszanyerni azt az egészséges értékrendet amit önbecsülésnek nevezünk.

-A gyűlölet megszűnik és kezded összerakni önbecsülésed darabjait amit valaki szilánkosra tört

-Az önbecsüléstől a magabiztosságig elég hosszú az út, de soha többé nem fogsz teljesen megbízni senkiben, bár jó érzés de túl nagy a kockázat és ezzel a tudatalatti is tisztában van, így ez már nem akarat vagy idő kérdése.

Tehát egy szóval válaszolva a kérdésedre: VÁRJ

De addig is nézd meg Csernus Imre videóit a youtube-on, sok okos dolgot mond...