Elfogom érni ,hogy odafentről?

8 éve történt az tragédia ami azóta gyökerestől megváltoztatta az életemet elveszítettem a dédimamámat akihez nagyon ragaszkodtam illetve nagyon szeretem..

Amióta ő elment nem vagyok rá büszke de sajnálatos módon kétszer kezeltek kórházban első alkalommal két hétre kerültem be második alkalommal pedig három hétre amiből egy hetet zárt osztályon töltöttem mivel magam ellen fordultam..

Sokáig úgy éreztem, hogy utána szeretnék menni ,hogy nélküle nincsen értelem az életemnek elakartam dobni az életemet emiatt a veszteség miatt .. Tisztában vagyok vele ,hogy az élet megy tovább és az ehhez hasonló dolgokkal is tisztában vagyok..

Azzal is ,hogy nagyon sok idő telt el azóta.

Jelenleg rendszeresen járok orvoshoz illetve gyógyszereket is szedek lassan ,de biztosa haladok úgy érzem a gyógyulás útján..

Viszont amióta elment azóta is történtek rossz dolgok amiket úgy érzem nem szabadott volna megtennem és mamám soha sem lesz odafentről büszke rám..

Nagyon sokszor magam ellen fordultam és úgy érzem sokszor ,hogy szégyen hozzok az emlékére még akkor is ha már letettem az önbántalmazásról és próbálom boldogan élni az életemet.

De mondjuk ki eléggé nehezen boldogulok nélküle még akkor is ha tudom, hogy ő már nem szenved többet és neki így jobb mivel már nem fáj semmi.

Félek, hogy sosem lesz odafentről büszke rám...

Elfogom érni szerintetek ha hiszek magamba azt ,hogy büszke legyen rám? Lehet hülyén hangzik de próbálok hinni abba, hogy odafentről néz le rám..