Szerintetek miért érezhettem ezt?

Ez ma történt meg velem, gondoltam a nap elejétől fogva leírom egy novellába:)Ez igaz!!!Tényleg megtörtént ma!!!!Miért érezhettem ezt az érzést, amit leírok?Ti is vagytok így?

14/l

Esővel kezdődött a mai nap.Most tovább aludtam.Háromnegyed hétig.Felkeltem,

megmosakodtam, fogat mostam, gyorsan felöltöztem és indultam a buszmegállóba esernyővel.

Ott vártam a buszra két percet, aztán megjött, és felszálltam.Jennifer mellé ültem, mint mindig.

Ő a legjobb barátnőm.Nagyon kedves, rengeteg a közös témánk, és nagyon megértő is egyben.

-Ma is esik!-szólalt meg, az ablakon kinézve.

-Tegnap is esett, ma is, holnap mi lesz?-szóltam vissza.

-Lehet, hogy holnap hurrikán lesz.-amikor ezt kimondta, elkezdtünk mindketten nevetni.

Viki is elkezdett, aki a hátunk mögött ült.Ő is osztálytársunk.Ő is nyolcadikos, mint mi.

Hosszúnak tűnt az út, de egyáltalán nem volt az.Tamás már majdnem elaludt.Tamás Jennifer

öccse.Ő hatodikba jár, de minden szünetben ott van mellettünk.Ő is ott ül velünk a gondosan

kifaragott padon, ami ott van az épület mellett, a kapunál, ahol minden reggel be kell

menni, ahogy most is.Ahogy beértünk, futottunk a terembe, hogy meg ne ázzunk.Én, Jenni,

Tomi, Viki, és még a másik öt osztálytársunk, akiket érdemes felsorolni.Az osztály legnagyképűbb fiúja,

Martin, a másik Viki, Patrik, Bálint és a másik nagyképű, Anna.Mindenki bent volt az

osztályban.Az első óránk matek volt.De ezt inkább hagyjuk, mert unalmas.Ugyan az a hangzavar

mint minden órán, ugyan az a fiú kapott büntetést verekedésért, mint mindig.Mire kicsengettek, már elállt az eső.

Szünetben nagy tragédia történt.Viki, a barátnőm megcsúszott, és eltört a bokája.Azonnal értesítették a szüleit,

akik hamar megérkeztek, és elvitték a közeli kórházba begipszelni.Nagyon sajnáltam, mivel megláttam az arcán

a fájdalmat, és az ő helyébe képzeltem magam.Nagyon érzékeny tudok lenni.De a másik legérzékenyebb Viki.

A legjobb barátnőm.Nagyon sokban hasonlítunk... De nem ez a lényeg.Hanem az, hogy hónapokig nem fog jönni suliba...

Délutánra már egész szép idő lett.De nekem ott kellett maradnom az iskolában mert szakköröm volt.Ketten voltunk ott, én, és Niki.

Niki másodunokatestvérem.Kedves és segítőkész lány, jól is tanul, viszont kicsit visszahúzódó, ami engem zavar.Azért is zavar, mivel szívesen

beszélgetnék vele szünetekben, de csak akkor beszél, ha kérdezem.Amikor már mentünk volna hazafelé, akkor jutott eszembe, hogy ott maradt a ceruzám.

Visszamentem érte, betettem a tolltartómba, és indultunk.Egyre, egyre távolodott tőlünk az iskola.Furcsa érzés fogott el hirtelen az épületre tekintve.

Ilyen érzést még sohasem éreztem ezelőtt.Nem tudom, hogy miért történt.Hirtelen elkezdtem sajnálni azokat a tanulókat az osztályunkban és a 8. B osztályban,

akik nem akarnak rossz tanulók és kicsit rendetlenek lenni, csak azért csinálják, hogy több ember legyen a 3-4 fős baráti társaságukban, mivel ezzel fel tudják

hívni másokra a figyelmet.Az én baráti köröm 5-6 főből áll, de mégis az ő helyükben tudtam magam érezni.Látom az arcukon a próbálkozást, hogy foglalkozzon velük a

többi tanuló is, de nem sikerül nekik.Ezt az érzést az is jobban megerősítette, hogy láttam az iskolából Ádámot(az egyik osztálytársamat), amit éppen a motorjával távolodik

a tanárok által elnevezett "második otthonunktól", és 1 perc múlva láttam, hogy Gábor, a 4 fős társaságuk másik próbálkozó tagja ott ül Ádám mögött a motoron, és mosolyogva

figyeli az előtte lévő még két mosolygó tagot a társaságból.Tisztelet és sajnálat áradt feléjük belőlem.Nem tudom, hogy miért.Más nem sajnálná őket.Mert nem

értik az ő világukat... A kiközösítettek mindennél többet érő mosolyát, az örömöt, ami ilyenkor látszik rajtuk.Miért nem lehet őket megérteni?Miért nem?Miért nem tud rajtam kívül senki

az ő helyzetükbe éreznie magát?Nem értem... Rá két percre, mikor már az iskola utcájáról lekanyarodtunk, ismét egy mosolygó tanulót láttam a motoron a szintén mosolygó Ádám mögött.Lacit,

Gábor 7.-es öccsét.Elfordítottam a fejemet, mert nem sajnálhattam őket tovább.Hazaértem, lepakoltam, megírtam a házit, és végiggondoltam ezt a furcsa napot.