Hülyeség, hogy lassan 18 évesen sem szeretnék párkapcsolatot, mert nem érzem azt, hogy készen állok rá?

Azt sem tudom még hogy mi szeretnék majd lenni. Van egy szakma ami tetszik, de nem annak tanulok és még 2 évem van a suliból. Abban sem vagyok biztos hogy Magyarországon akarom-e leélni az életem. Egyszóval a jövőm egy nagy homály, és úgy érzem, ebbe a bizonytalanságba nincs értelme bárkit is belerángatni. Arról nem is beszélve, hogy minden energiámat a tanulás, a legjobb barátom, a hobbijaim, és a családom viszi el, nem tudom elképzelni hogy lenne még naponta legalább két órám valakire.