Hogyan lépjek túl ezen?

Sziasztok!

20 éves vagyok, első éves egy ötéves egyetemen, szóval jó sokáig tanulni fogok még, ami tudom hogy egy tök jó dolog, szeretem is a szakot. Viszont mostanában nagyon frusztrál ez a helyzet (otthonról járok be), hogy látom, ahogy a korosztályomban sokaknak alakul mostanában úgy az élete, hogy önállósodni tudnak, amire én is nagyon vágyok, viszont nem igazán tudom kivitelezni. Tudom, mehetnék mondjuk koliba, de van két kutyám, szóval az nem megoldható. Amitől a legrosszabbul érzem magam, hogy van egy 3 éves (táv) kapcsolatom és a barátom is úgy tűnik, hogy hamarosan albérletbe tud költözni, de szerinte nem tudnánk így együtt élni hogy tanulok, egyedül is tervez költözni (ebben gondolom igaza van, de azért fáj egy kicsit). Örülnöm kéne, hogy összejön neki mert régóta tervezi, de mégis csak frusztrációt érzek leginkább, ahogy belegondolok hogy nekem még legalább 5 évet kell erre várnom. És bűntudatom van, mert tudom, hogy örülnöm kéne amiért tanulhatok és van hol laknom, de mégsem megy. Hogyan lépjek túl ezen?

Bocsánat, hogy hosszú lett, előre is köszi a válaszokat:)