Csak bennem van ez az érzés?

A problémáim az eddigi fiú barátaimnak, akikkel játszottam, nem tudtam elmondani. Úgy gondolom, hogy nem vennék komolyan, meg elég komolyak. Volt 1 lány barátom, akinek eltudtam volna mondani, de nem bíztam meg benne, pedig szerettem meg minden. Ez, hogy magamba folytok mindent, és nem mondom el senkinek nagyon zavar. Nagyon rossz érzés.

Ez miért lehet?

Meg már egy ideje olyan, mintha gyengültek volna az érzéseim, vagy nem tudom. Nagyon keveset nevetek, nagyon kevésszer érzem magamat boldognak, sőt utoljára nyáron voltam igazán boldog.

Van egy idős macskám, vele nőttem fel. Mindennap láttam, de már 3 napja nem látom, de semmi érzést nem váltott ki belőlem. Régen majdnem eret vágtam, mikor a macskám nem jött haza egy ideig.

Gyakrabban járja át a fejem az a gondolat, hogy már unom kicsit az életet, haszontalan vagyok. Mi enmrk a célja? Nagyon fura. Van 1 barátom, ő vele mindennap játszunk, megkérdeztem, hogy mi lenne, ha egyszer csak nem mennék iskolába, később meg rájönne, hogy "megdöglöttem". Azt mondta, hogy nem fog ilyen történni. Nem nagy cucc, de ez boostolja az életkedvem. Áh bocsi, már azt sem tudom mit akartam írni. Ha tudsz írni valami történetet, ami szerinted tetszene nekem, leírnás? Nagyon kíváncsi vagyok. Köszönöm, és bocsánat az összefüggéstelen mondatokért, meg az összeszedetlenségért. :)