Mit tegyek, ha nincs bennem semmiféle emberi érzés?

Kb 3,5 éve szakított velem a legutóbbi barátnőm, ami számomra a legnagyobb ilyen párkapcsolati fájdalom volt. Az előző barátnőim nem viseltek meg ennyire, de ez után rendesen padlón voltam, 1-2 hónapig nagyon könnyen elsírtam magam, pedig sose voltam előtte egy nagy érzelgős típus.

El kellett telnie majdnem egy évnek, mire sikerült teljesen túltenni magamat rajta. Nem vált ki belőlem semmit, ha eszembe jut, vagy valaki megemlíti, sikerült egészséges módon feldolgoznom.

Viszont azt vettem észre, hogy azóta teljesen "bezárkóztam", befordultam magamba. Munka után hazajövök, a gépnél vesztegetem az időmet, de konkrétan semmit nem csinálok. Csak böngészek, olvasgatok, youtube-ozok, nézek ki a fejemből.

Nem szocializálódok, pedig extrovertált embernek ismer mindenki, és én is magamat. Mostanra eljutottam odaáig, hogy nincs bennem semmiféle érzés. Nem tudok szeretni, a családommal tartani a kapcsolatot is tehernek élem meg, meg kell magamat erőszakolnom, hogy beszélgessek velük is. Még a saját anyám felé se vagyok képes szeretetet kimutatni, pedig fejben tudom jól, hogy szeretem őt.

Amióta véget ért a szakítás utáni "sírós korszakom" azóta nem sírtam, pedig próbálok nézni olyan filmet, ami érzéseket váltana ki belőlem.

Ha valami oknál fogba közösségbe kerülnék (ami nagyon ritkán van, mert legtöbbször kibújok valahogy alóla), akkor is csak ott vagyok, teljesítem a "kötelességemet", válaszolok a kérdésekre, néha visszakérdezek és mondok éppen annyit, hogy ne legyek bunkó.

Örülnék egy párkapcsolatnak, de el se tudom képzelni, hogy ilyen állapotban hogyan tudnék eljutni egyig. Se társaságba nem megyek, de ha ott vagyok se szocializálódok, érzelmek pedig végképp nem mutatkoznak bennem..

Egy kutyával úgy érzem, hogy meg tudnék lenni, de albérletben vagyok és nem engedi a tulaj, szóval ez elúszott..

Volt már valaki hasonló helyzetben?

24F