Miert vagyok ilyen szemetlada?

Elmondom roviden a dolgokat: Gyulolom a mai fiatalsagot, mert az rogeszmem, hogy szinte mindenki, aki nepszeru es van onbizalma, kepmutato. En egy kis alulfejlett gyerek vagyok, mindig mindenhol kirohogtek a mereteimmel, altalanosban meg eleg durva dolgokon mentem keresztul. Emiatt valahogy utalok mindenkit, aki "laza". Utálom az egesz kamaszeletet, ami ma megy: a bulizast, a "csajozast"-"pasizast", hogy minden kis hulye mar "kapcsolatokrol" beszel, hogy mindegyiknek „sexy bitch” meg hasonlo nickneveik vannak, hogy mindenki annyira rohadtul tudataban van, hogy mennyire jol nez ki, hogy mindenki egoista. De a legjobban azt utalom, amikor valakinek a fejebe szall, hogy van baratja/baratnoje es mindenfele erzelmes f*sszagokat kezd el kiirni a kozossegi oldalakra a szeretetrol meg a baratiassagrol, a valo eletben meg egy rossz k*rva nemelyik. Ez mi, ha nem kepmutatas?

En csak a "helyes" utat akarom követni. Tudniillik azt, amihez nem kell leanyázni a tanart, hogy jo fejnek tunjél, vagy nem kell inni meg orultségeket csinalni. En ezzel az ivosdival meg onkelletessel nem birok azonosulni. En meg mindig erzem a kisgyereket magamban, meg mindig nem erzem felnottnek magam.

Rendszeresen megtetszenek nagyon szep lanyok, es rendszeresen elofordul, hogy az ismeretsegi korombol „nyulja le” valaki mas. S ez duhit, de nagyon. Nem birok ezzel mit kezdeni. Nem vagyok "versenykepes" (ertsd: nem vagyok vonzo. Tul kicsi es sovany vagyok, az eszemmel meg nem birok nagyon csajozni). Es mindig mas kapja meg azt a lanyt, akit en szeretnek. En meg senkinek nem jovok be. Es a lanynak meg goze nincs, hogy szeretem. Es gyulolom, hogy a kozepsuliban, ahol mindenki kibeszel mindenkit, fogadok, hogy a vak is latja rajtam, hogy egy kis okoska vagyok, akinek meg sosem volt csaja. Nevetsegesnek tunok, meg a magam szemeben is. Fogalmam sincs a divatrol, a lazulasrol, a partizasrol meg semmi ilyen menő sz*rsagrol. Nincs a veremben. Kimaradt. Es ezt mindenki tudja rolam, es vilagosan latszik rajtam. Minden sportban tok bena vagyok es allandoan kirohogtetem magam. Es ez nagyon megalazo.

Van egy lany, aki mindig is tetszett nekem. Meg amikor talalkoztunk, en lattam meg es beszeltem vele eloszor, de termeszetesen egy kedves osztalytarsam vitte el. Aztan abban a szerencses helyzetben voltam, hogy allandoan nezhettem, hogy hogyan nyaljak-faljak egymast, meg hogyan hulyulnek.

Most meg rosszabb a helyzet. A csajt azota megutsltam, mert teljesen megvaltozott: egy kis kepmutato lett, aki mindenkinek teszi a fejet. Azt hiszi magarol, hogy valami artatlan tunderke, teljesen ugy viselkedik, meg irja ki allandoan a facebookra a hulye idezeteket a szeretetrol meg arrol, hogy harcolni kell a szerelmunkert. Hat o aztan biztos k*rvara tudja, hogy milyen harcolni valakiert! O, aki mindenkit megkap, akit csak akar, mert barkit el tud bajolni. Nem en vagyok az egyetlen, akit depresszioba vitt. De azert teszi a fejet mindenkinek.

A lenyeg az, hogy megelegeltem ezt az egeszet. Nagyon. Elegem lett abbol, hogy irja ki a kepmutato idezeteit facebookra meg az eskuvoi terveit a nyalas baratjaval, es persze a teljes rjongoi tabora "lajkol" minden baromsagot, amit kiir. Felvettem egy kamu MSN-cimen, es elmondtam neki ezt-azt. Persze beragott, de nem tudja, hogy en voltam.

Az erdekes az, hogy semmi lelkiismeret-furdalast nem erzek. Tudom, hogy rohadek vagyok, de legszivesebben jol megvernem a kerdeses csajt.

Attol felek, hogy ez az indulat elobb-utobb valami orultsegre fog vinni. Nem birom, hogy allandoan latnom kell ezt, meg azt, hogy mindenkinek milyen fasza az elet. Ugy erzem, hogy az elet kib*szott velem, es nagyon szeretnem ezt visszaadni annak, aki szerintem megerdemli.

Igazsagot akarok, hogy a fiuk normalisak legyenek, a lanyok meg olyanok, mint a regi idokben: aranyosak, szelidek, akiknek erdemes udvarolni, nem pedig ilyen mocskosszajuak meg kis p*csak. Fuj.