Hogyan tudnám megtalálni önmagam és az én utam?

Sziasztok!

Egy 24 éves nő vagyok. Mindig nagyon határozott voltam, tisztában voltam a képességeimmel, azzal, hogy mit szeretnék, kit szeretnék majd a jövőben. Legalábbis ezt hittem eddig. Az utóbbi időben, találkozva sok emberrel, volt alkalmam beszélgetni ilyen-olyan dolgokról, önismereti témában is. Egy két ember mély nyomot hagyott bennem, mondandójával, jellemével, és rájöttem, szépen lassan, hogy én nem ismerem önmagam, én nem tudom igazán, hogy ki vagyok és mit szeretnék az életben. Tudom, hogy az önismeret az egy élethosszig tartó folyamat, mégis így 24 évesen úgy érzem több infóra lenne szükségem magamról.

Jelenleg tanítónőként dolgozom. Szeretem a munkám, de mindig éreztem, hogy valahogy nem az enyém igazán. Szép szakma, élvezem, hogy átadhatok, formálhatom a jövő generációját, mert kihívás és ilyen jellem vagyok, szeretem a kihívásokat. De legbelül már sokszor felmerult bennem, hogy nem ez az amit úgy igazán szeretnék. Volt hogy lekanyarodtam erről az útról és olyan munkát választottam, amiről azt hittem passzol hozzám: pl irodában dolgozni. Kiprobaltam, éreztem hogy ez sem jó, annyira sem mint a tanítói munka. Aztán nagyon elkezdett hianyozni a "gyereksereg", a tanítás... és 2 év után visszatértem a pályára, amiben (környezetem szerint) jó vagyok és ne hagyjam abba. Lehet kifele ez látszik, de belül nem érzem az enyémnek.

Párkapcsolatban élek 5 éve. Valamiért nagyon tartok a házasságtól, a gyerekneveléstől. Ezt azt hiszem megfejtettem: Orvos Tóth Noémi egyik interjúját láttam, amiben a transzgenerációs (örökölt)problemákról beszélt és akkor jött a döbbenet, hogy igen. Én nagyon rossz házaséleti mintát láttam a szüleimtől, apukám alkoholista volt, sokszor futottunk éjszaka testvéremmel, anyukámmal. Mára tudom hogy neki is valamilyen traumából adódott ez, és megbicsájtottqm neki, Isten nyugasztalja, aztán 20 éves voltam amikor elhunyt, ez is nagyon megviselt engem(mert miután kigyogyult az alkoholoizmusbol nagyon közel kerültünk egymáshoz). Mondhatni addig egy extrovertált típus voltam, de a halála után befele fordultam nagyon. Nem bízok az emberekben, rosszat feltételezek róluk, bár tudom hogy ez nem helyes, mégis mintha ez lenne "belémkódolva". Szeretnék változni, de önismeret nélkül ez nem ment idáig. Szóval kíváncsi lennék hogy hogyan induljak el az önismeret útján? Hogyan tudnék egy optimistább szemléletre szert tenni? Szorongó vagyok. És érzem hogy ez mostmár testi tünetekkel is jár.

Köszönöm ha elolvastad és szánsz rám néhány percet.

24 N