Ha utálom és megvetem a hajléktalanokat, rossz ember vagyok?

Nem kell bizonygatnod: már az előbb is láttuk, hogy problémás vagy.

Nem tudom, hogy te mit csinálnál hajléktalanként - de hogy emlékezetes lenne, az biztos. Első oldalon lennél a hírekben.

"Na, megjöttek a momentumosok meg a dekások is! :D"

Itt kezdődnek a gondok. Nem tudom, mit szólnál, ha külső szemlélőként látnád magad. Én például szomorúnak tartom ezt a szemellenzős mentalitást, amit te képviselsz. Bárki, akinek más véleménye van mint neked, csakis libsi meg momentumos meg dékás lehet. Más lehetőség nincs? Aki nem az általad említett dolgokkal szimpatizál, annak kötelező ugyanazt gondolni, mint te - és mint a te erkölcsi vezéred? Nem lehet más vélemény? Ez a ti rendszeretek? Erre vagy büszke, ez az ezeréves örökség? Aki más véleményen van, az libsikomcsi?

"#5-ös, szerinted egy olyan ember hogy lenne képes kitakarítani bármit is, aki már évek, évtizedek óta nem volt józan, menni alig bír, és a saját mocsadékában fetreng egész nap? Tényleg ilyen naív vagy?"

Az ugye meg sem fordult még a fejedben, hogy a hajléktalan nem így születik? Hogy ő az anyaméhből nem rögtön az utcára kerül? Valamikor elkezdte a hajléktalnkodást. Nem valószínű, hogy örömmel. Akinek nincs más lehetősége, azt ott helyben akarod tarkón lőni, vagy elcibálnád inkább egy eldugott sarokba előtte?

"6-os:betehetsz 2-3 hétre bárhová, nem fogok berúgni, se az utcára sz@rni, se másokat inzultálni. Neked lehet, h belefér az ilyen, nekem nem."

Moist akkor két-három hétről vagy évek-évtizedekről van szó? Ugye nem gondolod, hogy aki két-három hete maradt fedél nélkül, mert a frankhitel miatt a bank elvitte a házát, és az állam baxott megvédeni, az rögtön úgy kezdte, hogy maga alá szart...? Akit évtizedek óta nem hajlandó segíteni az állam, azokkal van bajod. És mégis kinek kéne évtizedek óta segíteni a hajléktalanokon? Nem a kormánynak? A te sze.. izé... Szeretett Vezetődnek?

"7-es:te fenyegetsz engem? Am nem hatódtam meg a sztoritól, sőt, szerintem full kamu. XD"

Így van. Bármi, ami nem illik bele a Szeretett Vezetőd által neked előírt világképbe, az nem is létezik. Gratulálok. Bölcs ember vagy.

"Maradjunk annyiban, h letettem már annyit az asztalra, mint te, öcsi!"

Húzzál vissza lapátolni a gdp-t, hogy az adódból a ner tankolhassa a repcsiket és a jachtot.

Nem vagy rossz ember.

Az empátia meg olyan dolog, hogy szép és jól hangzik, de az embernek van egy tűréshatára.

> Na, megjöttek a momentumosok meg a dekások is!

Ez ugyanaz a fekete-fehér felületes gondolkodás, mint magánál az alapkérdésnél. Végy két embert. Ugyanaz lesz a véleményünk minden témában? Nyilván nem. Ahogy nem lesz ellentétes sem a véleményük minden témában. Lesz, amiben egyet fognak érteni, és lesz, amiben nem.

Ugyanígy van ez a pártokkal is. Ha valaki nem ész nélküli fanatikusa egy pártnak, hanem gondolkodó ember, akinek van a saját értékrendjén, a saját tapasztalatain, a saját belátásain alapuló világképe, és az ezen alapuló véleménye egy-egy témákról, akkor nem lesz olyan párt, aminek a véleményével, céljaival, intézkedéseivel 100%-ban egyetértene, sem olyan párt, aminek a véleményével 100%-ban ne értene egyet.

A hajléktalanok kérdése politikai szempontból sokadrangú kérdés. Ebből következtetni arra, hogy valaki melyik párt szavazója, az eléggé sztereotipikus, felületes gondolkodásról árulkodik.

> lipcsi

Libcsi az, b betűvel… A liberális szó harmadik betűje b, így ennek mindenféle rövidítgetésében is a b betű a helyes. Még degradáló, gúnyos értelemben is. Ugyanúgy, ahogy a komcsi szót nem írják koncsinak, a szocit meg zocinak. B-vel írva a liberálisokat gúnyolod vele, p-vel írva önmagadat. Elnézést ezért a javításért, de helyesírás tekintetében igencsak konszerbatív vagyok. ;-)

~ ~ ~

> #5-ös, szerinted egy olyan ember hogy lenne képes kitakarítani bármit is, aki már évek, évtizedek óta nem volt józan, menni alig bír, és a saját mocsadékában fetreng egész nap? Tényleg ilyen naív vagy?

Nem minden hajléktalan ilyen, vagy nem feltétlenül azért, mert ez az alap működése. Van egy lakásom, ki van adva albérletbe. A jelenlegi bérlő egy 70 éves bácsi a feleségével. A bácsi 7 éven keresztül volt hajléktalan – ez az egészségi állapotán meg is látszik –, és bár sokat nem mesélt erről, de úgy véltem kivenni a szavaiból, hogy az alkohollal is közelebbi kapcsolatba került közben. De valahogy kijött ebből, lett munkája, fizetése, lett felesége, most meg nyugdíja (nem sok, de van), így ketten ki tudják fizetni az bérleti költséget, a rezsit, meg szerényen telik ennivalóra is. (De egy 5000 Ft-os váratlan kiadás nekik már komoly probléma.) Ja, és a bácsi rendszerető és udvarias.

> 6-os:betehetsz 2-3 hétre bárhová, nem fogok berúgni, se az utcára sz@rni, se másokat inzultálni.

Nem is ezt írta a 6-os válaszoló, hanem azt, hogy lehet, hogy tanulsz valamit. Nem berúgni, nem az utcán végezni a dolgod, hanem mondjuk azt tanulod meg, hogy a hajléktalanok – akár a többi ember – sokfélék, igen van agresszív is közöttük, meg van csendes, szerény is. Van, aki vissza akar térni a normális életbe, meg van, aki köp arra a többségi társadalomra, ami kivetette őt magából. Minden hajléktalannak megvan a maga élettörténete. Van, aki magának igencsak felróható ok miatt lett hajléktalan, és van, aki önhibáján kívüli okok miatt lett az.

Az előbbire példa: Lakott anno a lépcsőházunkban egy fickó, aki már akkor kéregetett, és ritkán volt józan, dolgozni is csak alkalmilag dolgozott (rakodni néha elment költöztetésekre, persze idővel oda sem hívták, mert akkor sem volt józan). Kitalálta, hogy eladja a lakást, vesz egy hétvégi kertet egy viskóval, a néhány milliónyi különbözetből meg majd eléldegél egy ideig. Persze nem így lett, a haverjaival elitták a lakás árát, úgy ahogy van. Amíg tartott a pénz, volt nagy vigadalom, de meglepően gyorsan elfogyott ez a pénz is. Most hobó kinézetű hajléktalanként látni a környéken. Mivel amíg a lépcsőházban lakot, néha váltottunk pár szót, hajléktalanként is szóba álltam vele párszor. A legviccesebb – vagy a legszomorúbb – az volt, mikor kérdezte, hogy hogy vagyok, mondtam pár mondatot, mire ő: „Szerencséd van, neked bejött az élet”. Szerencsém? Pl. az alkohol egy időben engem is egyre erősebben vonzott, de mikor ez tudatosult bennem, igyekeztem mértéket tartani. Voltak anyagi nehézségeim, de ezt is még idejében elkezdtem kezelni, és nem élni nagyobb lábon, mint amennyire telik. Az, hogy ő hajléktalan lett, az nem szerencse dolga, hanem a döntéseinek az egyenes következménye. Bár… Ha ennyire nem érti ezt sem, akkor valóban nem volt annyira szerencsés, nem áldotta meg az élet azzal a képességgel, hogy fel tudja mérni a döntései hosszútávú következményeit, azok súlyát.

Az ellenpélda meg egy olyan eset, ami akkor erősen arra késztetett, hogy kicsit átgondoljam a hajléktalanokról alkotott véleményemet. A kontextust, hogy hogyan elegyedtem szóba egy hajléktalannak tucatmagammal, azt most nem részletezném, de egy üres téren ültünk valami bornapok vége után, és egy bácsi gyűjtögette a sörösüvegeket (mert ugye nem mindenki szereti a bort, így sört is lehetett itt-ott venni). Valahogy valamelyikünk szóba elegyedett vele, ami addig ment, hogy leült közénk, és beszélgettünk. Elmesélte, hogy az élege egész jól ment egy ideig, egy időben Németországban is dolgozott, volt felesége, gyerekei. Aztán a felesége lelépett valaki mással, és – egy jó ügyvéddel – teljesen kiforgatta a vagyonából, vitte a házat, mindent. Egy ideig albérletben lakott, de beteg lett, a munkahelye keresett mást helyette, így nem tudta fenntartani az albérletet sem, és mivel az utcán élve az ember kevésbé hatékony és közkedvelt munkaerő, így új munkát találnia sem igazán sikerült, idővel felhagyott a próbálkozással. Persze ő is alkoholista lett, de aztán nagy nehezen lejött róla, mert belátta, hogy összességében attól csak rosszabb lesz.

Kérdeztük erről-arról, pl. hogy hogyan tisztálkodik (mert hajléktalanhoz képest nem volt olyan büdös, sem koszos). Mondta, hogy ez nehéz kérdés. Mert ugye ott vannak a hajléktalanszállók, csak oda nem szívesen megy, mert még azt a keveset is – akár csak a cipőjét – ellopják, amije van, ha meg nincs, akkor lehet, hogy megverik. Nyáridőben még csak-csak megoldja a dolgot, lemegy a folyóra fürdeni, meg kimosni a ruháját, de télen nyilván ez nem játszik, néha kénytelen elmenni a hajléktalanszállóra, de lehetőleg minél ritkábban, csak akkor, mikor a saját szagát is nehezen tudja elviselni.

Aztán mondta, hogy ő nem szeret kéregetni, másokat zavarni, ő sem rajongott régen azért, ha tőle kéregettek, meg tudja, mennyire rámenős, szinte már agresszív kéregetők is vannak, a koldusmaffiáról nem is beszélve. (Ha jól rémlik, ezért is elegyedett szóba valamelyikünk vele, mert csendesen gyűjtögette körülöttünk az üvegeket, de ami a mi asztalunkon volt, azt nem kérte el, az egyikünk meg megkérdezte, hogy ezeket nem akarja-e elvinni.) Próbál inkább innen-onnan megélni, most pl. összegyűjti a sörös üvegeket, és visszaváltja. Meg az rémlik, hogy mondta, van olyan étterem, ahol – nem teljesen legálisan persze – félretesznek neki némi maradékot.

Értelmes, udvarias embernek tűnt. Mi volt a hibája, ami miatt hajléktalan lett? Mert naivan azt gondolta, hogy nem kell egy jó ügyvédet fogadnia a váláshoz? Vagy az, hogy fiatal korában nem járt egyetemre, és fizikai munkát végzett, ahhoz értett? Melyikünk az, aki azt gondolja, hogy ő nem kerülhet az események szerencsétlen összejátszása révén ugyanilyen helyzetbe? És melyikünk az, aki többet ki tud hozni ebből a helyzetből? Hogy ez az öreg végül nem lett egy a hányásába fetrengő hobó, hát azt kell mondanom, hogy le a kalappal előtte. És igen, neki is van joga élni, és nem így kellene élni, ha a világ egy kicsit igazságosabb hely lenne. Hogy télen büdös? Ja. De nézd azt is, milyen lehetőségei vannak, ő nem tud besétálni a fürdőszobába, mint te.