Ha utálom és megvetem a hajléktalanokat, rossz ember vagyok?

Az érme egyik oldala:

Azt gondolom, hogy a mi világunkban – főleg ha valaki hendikeppel indul neki az életnek – nem olyan nehéz hajléktalanná válni. Főleg ha a hendikep pl. abban nyilvánul meg, hogy az illető nem rendelkezik túl magas mentális képességekkel. Vagy abban, hogy gondjai vannak a szociális kapcsolatteremtésben, emiatt nincs mögötte a család. Elég egy tartósabb betegség, egy gazdasági válság, egy pszichés probléma, egy függőség, egy anyagi zökkenő, és könnyen el lehet jutni addig, hogy az ember elveszti a fedelet a feje fölül.

Ha meg valaki hajléktalanná vált, akkor onnan nehéz visszajönni. Hogy vállaljon munkát, ha a hajléktalanságából fakadóan eleve rosszabb a teljesítőképessége? Hogy ne szokjon rá mondjuk az alkoholra, ha a valóságot elviselhetetlennek éli meg, főleg téli éjszakákon? (Azt szokták mondani, hogy lehet anélkül is hajléktalan valaki, hogy nem válik alkoholistává… Egészen az első télig.) Nyilván ha a többség lenézi, megveti őket, ők is hasonlóan fognak viszonyulni. Miért adjanak a külsőre, ha nincs kinek, nincs miért?

Én nem tudom megvetni őket, a dolgok szerencsétlen összjátékával elég néhány kisebb hiba, hiányosság is ahhoz, hogy valaki hajléktalan legyen, és onnan csak lejt a pálya. Más meg több hibával, hiányossággal, de kedvezőbb körülményeknek, a szerencsének köszönhetően meg elboldogulnak.

Az érem másik oldala meg az, hogy igen, a dolgozó, hétköznapi életet élő emberek számra a hajléktalanok problémát jelentenek. Olyan problémát, amit valahol orvosolni kellene. A kérdés az, hogy hogyan. Oké, a kérdésben a problémát lefestetted. Mi szerinted a megoldás?

Amúgy szintén az érem másik oldalához tartozik, hogy sokszor a hajléktalanokon nem csak nehéz segíteni, hanem lehetetlen, mivel nem akarják, hogy segítsenek rajtuk. Mert lehet, hogy az életük így hajléktalanként tele van szenvedéssel, de ennek ismerik a játékszabályait. Visszatérni a normális élethez meg egy csomó kérdést, bizonytalanságot hoz, felelősséget (leginkább önmagukért), téttel járó döntések sorát. Hajléktalannak maradni lehet, hogy nem jó, de legalább kiszámítható.

~ ~ ~

> A sok álszent lipcsi meg persze védi őket, hiszen

A fene tudja. A liberális gondolat magva abban áll, hogy mindent szabad, ami nem korlátozza mások szabadságát. A hajléktalanokkal meg pont az a gond, hogy bizonyos mértékben korlátozzák mások szabadságát, egy agresszív hajléktalan másoknak a nyugodt élethez való jogát, egy büdös hajléktalan másoknak a tiszta környezethez való jogát korlátozza.

Az, hogy nekik is van joguk élni, az egyrészt a keresztény erkölcsből sokkal inkább következik, egyedül Istennek van joga ítélni, az ember értékét megmérni. Másrészt szintén konzervatívnak tekinthető filozófiából következik. Ha emberek értékét mérjük össze, abból a legtöbbször infernális dolgok következnek. Össze lehet, össze is szoktuk, meg össze is kell vetni mondjuk emberek tehetségét, teljesítményét, a munkájuk értékét, de az ember egészének értékének összeméregetéséből könnyen el lehet jutni embertelen következményekkel járó elvek lefektetéséhez.

Mert mi a megoldás? Lőjük le őket? Vagy zárjuk őket el, mondván ők a társadalom alja, akik nélkül szebb, jobb, derűsebb életünk lesz? Az a gond, hogy ugyanezen elv mentén mindig le lehet szalámizni a társadalom alját – és mindig lesz alja –, kizárni a társadalomból előbb mondjuk az alkoholistákat, aztán a fogyatékosokat, rokkantakat, aztán a szegényeket, mondván ők a társadalom legalja. Végül is a középkori, kora újkori arisztokrácia is pont ezt csinálta, addig zárta ki a társadalmat, hogy végül a saját váraikba, kastélyaikba zárkóztak be. Nos… Nem igazán jött be nekik sem ez a recept. A problémát csak kizárta, meg nem szüntette, sőt inkább csak tetézte, ami idővel rájuk hatott vissza.

~ ~ ~

Szóval a problémát értem, meg az érzelmi reakciót. A megoldást viszont nem látom sem a te válaszodban, sem a saját gondolataimban. De valahol arra keresném a megoldást, hogy hogyan lehet elkerülni, hogy valaki hajléktalanná válhasson. Szerintem könnyebb ez, mint azt megoldani, hogy mihez kezdjünk a hajléktalanokkal. Persze ehhez a társadalom egészétől is kell valamiféle áldozathozatal, amihez viszont valahol el kellene fogadni azt, hogy bár vannak jogok, amiket ki kell érdemelni, de vannak jogok, amik mindenkit megilletnek, függetlenül attól, hogy milyen emberek. És úgy tűnik, az emberek többségében nincs ilyen belátás. Viszont amíg nincs, addig úgy gondolom, lesznek is hajléktalanok.

Rossz embernek gondollak? Nem. Értem a problémát, természetesen sokszor számomra is ugyanúgy probléma ez a probléma. De azt hiszem érdemes lenne még gondolkodni a témáról.

Nem rossz embernek tartalak, csak ostobának.

Olyan vagy, mint egy erikkártmen.

Van egy probléma, ami neked gondot okoz, és ahelyett, hogy elkezdenél egy megoldáson gondolkodni, idejössz nyafogni. Az már négy éves korodban sem oldott meg semmit, csak akkor még apukád megmondta, hogy hagyd abba a nyafogást vagy kapsz egy akkora pofont, hogy a fal adja a másikat.

Most nincs többé szülői felügyelet, jössz picsogni, hogy jaj a szemét hajléktalanok. És? Megoldás? Ötlet? Szeretnéd őket egyesével a Dunába fojtani? Vagy inkább felajánlasz nekik egy munkalehetőséget? Hm?

Libsizni tudsz, mert a Szeretett Vezető Elvtársad is ezt teszi, de megoldást találni meg sem próbálsz. Csak fujj.

Ne is haragudj, de a hat éves fiam értelmesebb nálad, ő már addig eljutott teljesen egyedül, hogy közmunka keretében velük kéne a "saját aluljárójukat" takaríttatni, rendben tartani.

Az ilyet be kéne rakni 2-3 hétre hajléktalannak.

Jó esetben tanulna valamit.

Nem vagy "rossz" ember, csak meglehetősen ostoba és empátia nélküli. Ezeket majd visszaigazolja az élet számodra, a gyakin olvasott válaszok nem relevánsak ebből a szempontból.

---

Az egyik kedvenc hajléktalanom egy Kálvin téri nagyon idős bácsi volt. Már nem él, úgy tudom a Fedél nélkülből. Mindig kopott, viseletes, de tiszta ruhában, szálfaegyenes gerinccel és full józanon ült a helyén. Magával hordott egy táblát, ez állt rajta: Én is voltam olyan, mint te. Te is lehetsz olyan, mint én.

"aki már évek, évtizedek óta nem volt józan"

A hajléktalanok, a többség, nem ezzel kezdenek. Ha lenne egy bejáratott módszer arra, hogy életben és keretek között tartsa őket, akkor a többség hamar alkalmazkodna.

"betehetsz 2-3 hétre bárhová"

Ezért mondom, hogy JÓ ESETBEN tudnál ott tanulni valamit. Ha te is deviáns vagy, mint közülük jó páran, akkor meg nem.