Velem van a baj? Senkinek érzem magam.

Nem vagyok egy nagydumás lány. Amikor papám meghalt 5 éve, eléggé magamba zuhantam, bár azóta sokkal-sokkal jobb a helyzet. Ismerkedéskor kicsit feszült vagyok, de igyekszem mindig mosolyogni, hogy ha nem is beszélek sokat, de legalább a mosolyom miatt szimpatikus legyek másoknak. A gond csak az, hogy az emberek 90%-a sz@rba sem néz. Pl. nem egyszer fordult már elő, hogy a barátommal várakoztunk és jöttek az ismerősei, és kezet fogtam a párommal, rám meg rám sem néztek, köszönni meg pláne nem köszöntek. Ha társaságban vagyunk ez rendszeres. És egyszerűen nem értem, hogy ez miért van. Oké, hogy bunkók az emberek, de annyit sem érdemlek meg, hogy rámnézzenek, ha már ott állok én is?!

Ma is egy szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Az emberek többsége aranyos és jópofa volt. Már meg is lepődtem, hogy kivételes helyre keveredtem, minden rendben van. Erre jött egy gyerek, gyorsan mindenkinek bemutatkozott, mellettem meg elment.

Kint álltam a barátommal, odament hozzá egy frissen érkezett haverja és elkezdte kérdezgetni, hogy mi újság vele stb. Még csak véletlenül sem többes számban.

Egyszerűen fel nem fogom, hogy miért van ez. Egyébként is önbizalom hiányos vagyok, és ilyenkor azért furcsa, amikor mondják vígasztalásként, hogy értékesebb ember vagyok mint a többi. Tényleg? Annyira vagyok hű de értékes, hogy észre sem vesznek, rám sem néznek, mintha levegő lennék...

19