Hogyan lehet megbocsátani magunknak életünk nagy mulasztását? Főleg úgy hogy a mai napig kihat az életemre

1-nek talán még igaza is lehet, azonban nem ez volt a kérdés

2-es tetszik a válasz, csak az a baj hogy semmiféle következő járat nincs. Ha lenne biztosan nem jutna már eszembe sem hogy ebből a régi emlékből fakadóan nekem problémáim vannak

Talán nem is ebből ered a problémám, de azért felmerült hogy mégis. Néha elgondolkodik ilyenen az ember

"Ott látom a hibát, hogy nem akarod észre venni a következő járatot"

Én is ott látom, képtelen vagyok észrevenni azt

Nyilván nem akartam leélni egyedül az életem, de az alternatíváját nem találom a dolognak, legalábbis elfogadható módon nem.

Rágódni ezen a dolgon amúgy csak ritkán szoktam, egy fájó emléknek érzem csupán, és nem ez szokott a fejemben kattogni. De azért ki tudja mennyire meghatározó ez tudat alatt. 10 éve nem láttam a lányt, és egy kezemen meg lehetne számolni hányszor beszéltem vele pár szót az alatt a 4 év alatt amíg osztálytársam volt

Nem az fáj hogy ő nem lehetett az enyém, hanem csak az hogy nem volt bennem akkor annyi hogy randira vigyem vagy akár csak flörtölgetni próbáljak vele. Mivel amíg érte voltam odáig addig más lánnyal nem tudtam foglalkozni, és amíg nem próbálkozok, addig nem tudok túllépni rajta, és ez határozta meg az akkori helyzetemet.

Semmi probléma nem volna ma ezzel, ha azóta akadt volna bárki akivel érdemesnek látszott volna komolyan ismerkedni. Érdekes, de a lányt azóta sem találtam meg facen, és gőzöm sincs mi van vele, megkérdezni sem mertem osztálytársat róla.

Köszönöm a tanácsokat!

6#

Ezen én is gondolkodtam már, hogy felkeresem vagy ilyenek, csak éppen az értelmét és célját nem látom ennek. Mit akarnék neki mondani? Miért kéne vele találkoznom, mit oldana ez meg?

Mivel nem tudtam válaszolni ezekre a kérdésekre, ezért nem erőltettem a dolgot. Nem szeretnék már tőle semmit, talán a szégyen miatt sem amit a saját egykori tehetetlenségem okán érzek

Talán arról kéne vele beszélgetnem hogy mennyire viccesen gázul viselkedtem vagy mi?

Az akkori tehetetlenséget erővel leküzdöttem később (azóta kötelességből kezdeményezek ha adottak a feltételek), de az akkorit ez nem egészen feledteti