Koppantam egy jó nagyot,nagyon megbántam a tetteimet,mit tudnék tenni? 19/f (lehet hosszú lesz,bocsi)

Először is, a legkomolyabb lépés, hogy ki merted mondani, hogy milyen vagy, és hogy nem akarsz ilyen lenni.

Másodszor, a legcélszerűbb, ha megszakítod a kapcsolatot az eddigi társaságodal. Keress helyette másikat. Olyan helyre menj, ahol békét, rendet, célokat és elvárásokat találsz.

Hol lehet ilyet találni? Pár javaslat: Templomi közösség. A Lélek Palotája Csillaghegyen. Sportrepülőtér, járj ki nézni a gépeket, lesznek ott sokan, előbb-utóbb belekeveredsz a repülős közösségbe, vitorlázórepülésbe, stb. Zenei közösségek, ahol pl. megtanulhatsz hangszereken játszani. Egyszóval hobbiklubok.

Az agresszió leküzdéséhez ajánlom a védikus bölcsességet: alázattal fogadj minden szidalmat és támadást, de engedd szabadjára a tigris dühét, ha azt látod, hogy Isten szolgáját támadják. (Ami a védikus értelemben nem papot jelent, hanem bárkit, aki erkölcsös, tisztes, azaz Isten rendjét szolgáló életet él.)

Na és persze: soha többé egy korty pia, egy slukk cigi se!

Szerintem egyáltalán nem kell, hogy 180 fokos fordulatot vegyen az életed ahhoz, hogy ezen a helyzeten javítani tudj.

Ha tényleg a barátaid és ezt ők is így gondolják, akkor biztos megértik ha elmondod nekik, hogy te nem fogsz annyit kint lenni, illetve maximum beszélgetni jársz le hozzájuk, ha velük érzed jól magad, szerintem úgysem tud senki meggátolni, hogy ne velük legyél. Ha abszolút nem érzed jól magad abban a társaságban,akkor célszerű arrébb állni. Ha pedig ők nem szeretnék azt, hogy olyan legyél, amilyen szeretnél, akkor valószínűleg nem is tekintettek rád barátként. Természetesen ezt magadban kell eldöntened, nem mindenki hasonló beállítottságú.

Egyáltalán nem fog ilyen maradni a viselkedésed, pont abban a korban vagy, ahol már hónapok, akár hetek alatt is változni tud ez,a negatív tapasztalatok pedig csak segítik a fejlődést.

2-es, hol élsz te, az Én kicsi pónim spinoffjában? Az ilyen társaságok soha nem "barátok", csak együtt lógnak meg züllenek. Régen ivócimboráknak hívták az ilyet, ma már kicsit változatosabb a tudatmódosító szerek piaca. Senkit nem fog érdekelni ott a kérdező nyomora, még jól ki is röhögik, meg elhordják minden szarnak, hogy nem akar menősködni velük.

Ilyen helyzetből kitörni csakis önmegtartóztatással, fegyelemmel és önismerettel lehet. Az pedig nem úgy megy, hogy apránként megjön. Mit gondolsz, a katonákat miért úgy képzik, hogy rögtön vigyázzba kell állniuk, és leordítják a hajukat? Miért nem fokozatosan, hogy először csak egy kicsit bemennek a laktanyába, aztán egy kicsit megpróbálnak sorakozni, aztán az egyenruhát is felpróbálhatják darabonként? Mert abból nem lesz fegyelem. A civil életben sem így működik.

Az pedig a lehető legrosszabb tanács, hogy a kérdező döntsön el bármit is. Pont azért került a jelen helyzetébe, mert nem tudott megfelelő döntést hozni, nem volt hozzá megfelelő alapja. Iránymutatásra, korlátokra lesz szüksége, ami nem jön meg attól, hogy beszélget a "barátaival", vagy okoskodik egy kicsit egyedül.