Utálom az embereket. Ha nevetnek, ha problémáznak, mindenüket rühellem. Pszichiáter anno próbálkozott, de azt is gyűlöltem. (?)

Az állatokat, növényeket tisztelem meg azokat az embereket is, akiket elképzeltem a fejemben irigység meg nagyképűség nélkül. A családom nagy része érdektelen / gusztustalan, rokonaim is, nem is nagyon tartom a kapcsolatot egyikkel sem, nem beszélek senkivel, tudom hogy vita lenne a vége. Igyekeztem legyűrni ezt az érzésemet, de eddig akárhány, akármilyen nemű / életkorú / életszínvonalú emberbe futottam, azt érte el nálam, hogy lemondjak az emberiségről. Legszívesebben lerohannám az embereket, életbe hagynám még a legkanibálabb férgeket is, csak legyen elég töltény a fajtám kivégzéséhez, pusztulhatnának akár velem együtt. Sajnálom az állatokat, a természetet. Kár értük, undorító kártevők vagyunk. Remélem egyszer lesz egy olyan embert felzabáló vírus, ami leküzdhetetlen, aztán béke lesz a világnak. Az oroszlán legalább megzabálja áldozatát, az ember még a f. szát is ráveri, hogy felsőbbrendűnek tűnjön. Szégyen.

Ki érez még így?