Utálom az embereket. Ha nevetnek, ha problémáznak, mindenüket rühellem. Pszichiáter anno próbálkozott, de azt is gyűlöltem. (?)
Az állatokat, növényeket tisztelem meg azokat az embereket is, akiket elképzeltem a fejemben irigység meg nagyképűség nélkül. A családom nagy része érdektelen / gusztustalan, rokonaim is, nem is nagyon tartom a kapcsolatot egyikkel sem, nem beszélek senkivel, tudom hogy vita lenne a vége. Igyekeztem legyűrni ezt az érzésemet, de eddig akárhány, akármilyen nemű / életkorú / életszínvonalú emberbe futottam, azt érte el nálam, hogy lemondjak az emberiségről. Legszívesebben lerohannám az embereket, életbe hagynám még a legkanibálabb férgeket is, csak legyen elég töltény a fajtám kivégzéséhez, pusztulhatnának akár velem együtt. Sajnálom az állatokat, a természetet. Kár értük, undorító kártevők vagyunk. Remélem egyszer lesz egy olyan embert felzabáló vírus, ami leküzdhetetlen, aztán béke lesz a világnak. Az oroszlán legalább megzabálja áldozatát, az ember még a f. szát is ráveri, hogy felsőbbrendűnek tűnjön. Szégyen.
Ki érez még így?
Szerintem elsősorban magaddal van problémád, és nem is kicsit.
Én javasolnám a pszichológust.
Egyébként sokban igazad van, az embereket illetően, manapság valahogy egyre kevesebb a "normális". De nem túl jó, hogy ennyire utálattal vagy mindenki felé. Sajnos az emberiséget nem tudod megváltoztatni, de magadat és a gondolataidat igen. Szóval, kezdd azokkal. :)
Figyelj, egyetértek abban, hogy sok az olyan ember, akiket leirtál.
De hidd el, vannak kedvesek, jófejek.
Rossz dolgokat tapasztaltál az emberiséggel szemben, És ezért vesztetted el a hitedet bennünk.
De ahogy az #1- is mondja, változtatni kell a szemléletmódodon, mert igenis vannak tisztességes emberek, csak nem akarsz kitekinteni a függönyön kívülre...
3
Teljes mértékben így látom ezt én is. Végre valaki leírta még. Az emberek saját genetikájuk rabjai és csak az evolúció (természet) által nekik szabott szerepet töltik be és általa megszabott feladatokat vitelezik ki.
Képtelenek magasabb szinten gondolkodni, minden döntésük végérvényben valóban a jutalmazórendszerükön múlik. És emiatt én a helyükben is érzek egy baromi nagy tehetetlenséget, mivel egész egyszerűen ki vagyunk használva. Kutya tudja, hogy egy sokkal magasabb rendű faj által, vagy a természet által, de ennél nagyon kihasználást el nem tudok képzelni.
Azért mert a frusztrációdat, dühödet és a saját magaddal való rossz viszonyodat vetíted ki gyakorlatilag az egész környezetedre és a világra. Ezt tükrözi az is, hogy mindent és mindenkit utálsz, mindennel elégedetlen vagy, semmi nem tesz boldoggá.
Valószínűleg ha így érzel, akkor nem a világ a hibás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!