Hogy reagálnál, ha a kamasz lányod terhes lenne?

Pontosan, millio no esik teherbe vedekezes mellett is, es felvilagosultan! Sot, valaki meg menstrual is, tehat eszre sem veszi esetleg, hogy baba van.

Az, hogy hogyan reagal az ember arra, hogy a kamasz lanya terhes lesz, pedig teljesen relativ. Nezd, van, akinel anyagilag pl. egyaltalan nem problema egy uj kisbaba, es lelkileg is erosek annyira, hogy kepesek egy uj jovevenyt fogadni.

Viszont, "teherkent" teljesen felesleges, csak azert, mert becsuszott. Ez miatt nem szabad eleteket tonkre tenni, epp a babaet is. Hiszen sok lemondas, gond, problemaba felelotlenseg babat vallalni, ugyhogy nem lehet egyertelmuen valaszolni a kerdesre, mert attol fugg, hogy...stb.

Mindenki maskepp csinalja!

Ha mondjuk internetre van pénze valakinek, akkor már nem hiszem, hogy segélyért állna sorba.

Néha gondolni kellene arra a kicsi életre is. Én elítélem az összes abortuszon átesett nőt. Önzőek, álszentek, megérdemelnék a sterilitást, és csak olyan életet kívánok nekik, amilyet a saját gyereküknek adtak. Azaz semmilyet. Csak szenvedést, és fájdalmat.

De rohadt k....a okos itt mindenki! Más szemébe a szálkát is meglátjátok, sajátotokba meg a gerendát se! Hogy a fenébe lehet már arra kényszeríteni egy fiatal kétségbeesett kamasz lányt, hogy szülje meg a babát a SEHOVÁ!!!!!!!Normlis az ilyen aki ezt tanácsolja? Mindennek az alfája és az omegája a PÉNZ, anélkül nincs élet nincs SEMMI!! De könnyű ám azt mondani, hogy teremtse elő, honnan teremtse elő???????

Igaz, hogy az ember nem a feje alá teszi a pénzt, és nem azon alszik, hanem ágyon, de az ágyat PÉNZÉRT adják. Szeretetből k.urva nehéz ám felnevelni egy gyereket!!!!

Még véletlen se higgye senki, hogy a lányt nem hibáztatom. Hibáztatom, mert nem figyelt oda, nem kérdezett, nem védekezett, megérdemelne két rohadt nagy pofont, hogy a fal adja a másikat, de mindenki érdemel egy második esélyt. Számoljon a meddőséggel, de ne vágja tönkre az életét, ha nem muszáj.

Nekem szerencsére fiam van, az is még kicsi :) De én biztosan nagyon dühös lennék, legalább is akkor, ha azért esett teherbe, mert nem védekezett megfelelően. Persze a pasira is nagyon pipa lennék. Ha viszont védekeztek, és mégis teherbe esett, akkor becsülném, hogy el merte mondani.

Viszont, lehet, hogy én most ezért rossz vagyok, de nagyon elgondolkoznék rajta, hogy engedném-e neki megtartani. Egyrészt, mert nem szeretném, hogy elrontsa az életét (mondom ezt én, aki szintén fiatalon szültem! 19 évesen), mert egy kamasz lánynak még sok sok más dolgot is meg kell tapasztalnia, és tényleg fogalma nincs róla, hogy mit vállal. Lehet, hogy jó pár évig élvezi a háziasszony és a főállású anya szerepét, de a későbbiekben ez még problémákat okozhat. Tudom, hogy vannak, akik baba mellett is megcsinálják az érettségit, sőt, talán még utána is tanulnak (én is levelezőn fogok érettségizni az idén, mondjuk én nem a suliból mentem szülni, én már dolgoztam), de ez a kivétel. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ez mégsem fontos, mert ott a babájuk és csak vele van energiájuk foglalkozni. Vagy elkezdik estin, levelezőn a sulit, de fárasztó nekik, és abbahagyják. Másrészt, sok függ az apától is. Ha vele egykorú, és még az is tanul, szülőkkel lakik, akkor nekem senki ne mondja, hogy ők elég felelősségteljesek ahhoz, hogy gyereket neveljenek, hiszen még a saját megélhetésükről sem tudnak gondoskodni. Én nem szeretném egyedül eltartani a lányom, az unokám és a lányom fiúját. Ha már nagymama leszek, úgy érzem nem ez lesz a feladatom. Nekem is segítenek a szüleim, és tudom, hogy ez nekik anyagilag és amúgy is eléggé megterhelő, persze szívesen segítenek, de tudom, hogy ennek nem így kéne lennie, mert én pl. egyedül maradtam a babámmal. De azért kicsit más segítséget elfogadni, és más, ha teljesen a szülők tartják el az új kis családot. Ha viszont az apa már felnőtt, dolgozik, stb., hát akkor se szeretném, ha a lányom így ki lenne szolgáltatva egy pasinak. Még akkor is, ha rendes ember. Mert azért láttam én már cifra dolgokat, amiket előre senki nem gondolt volna. És bizony, amíg a lányom nem nagykorú, addig én felelek érte.

Szóval én azt hiszem, nem mennék abba bele, hogy megtartsa. Mondjuk ha a szülés idejére betölti a 18-at, akkor elgondolkodnék rajta, bár az is elég korai, de akkor már jogilag felnőtt ember lesz.

Ha valami miatt úgy alakulna, hogy meg is születik az a baba, akkor persze segítenék, de mindenképp arra ösztönözném a lányom, hogy önálló életet éljen, ha már vállalta. Ha az apa felnőtt, dolgozó ember, akkor engedném, hogy oda költözzön hozzá, mert úgy teljes a család, de azért rajtuk lenne a szemem. De csak akkor mehetne, ha az iskolát nem hagyja abba és levelezőn vagy estin befejezi. Ha ellinkeskedi, akkor jön haza. Ha viszont az apuka is fiatal, és nem tudnak önálló életet élni, akkor maradna szépen itthon gyerekestül. Levelezőn vagy estin menne suliba, és ha elmúlik a baba 2-3 éves, akkor dolgoznia is kéne, hiszen ha annyira felnőttnek tartja magát, hogy vállalt egy gyereket, akkor menjen is dolgozni, akár suli mellett is. Vagy persze felőlem mehet egyetemre is ha felveszik, vagy ilyesmi. De én nem tartanám el a végtelenségig.

Ha a lányom 16éves lenne,vagy több segítenék neki a magam módján abban,hogy a baba a legjobbakat kapja.Ha 16-on alul,akkor elvetetném vele,mert nem szabad feladni az iskolát egy ilyen miatt...

*szwíí*

Előző vagyok.Bocsi elküldte még mielőtt akartam volna!:)

Szóval nem csak az iskola miatt,hanem mert előtte a nagybetűs ÉLET...A másik meg,mivel 18éves korig tanköteles,én gondoskodnék a gyerekről mint anya?!

A gyereknek szüksége van az anyjára!...

Az egyik ismerősöm 16 évesen döntött úgy, hogy megszüli a babát. Szegény családból származott, de az édesanyja segítette. Tanult, dolgozott a baba mellett, majd egyetemre ment. Most menő jogász, sok pénze van, és nem láttam még olyan szép anya-gyerek kapcsolatot, mint az övék. Szóval az élet változhat, csak tenni kell érte. Lehet a kérdezőnek is jólét fogja az életét később jellemezni és akkor nagyon sokat fog gondolni a babára...Láttam már olyan szülőket is, akik 30 év felett vállaltak gyereket és ment a láblógatás, pénz meg sehol. Szóval attól, hogy most szegény családban él valaki, nem törvényszerű, hogy ne tudjon egy gyereket felnevelni.

Megjegyzem én is szinte a semmire születtem, de úgy gondolom, sokkal szebb gyerekkorom volt, mint bárki másnak.