Mit tegyek mindenben tehetségtelen vagyok, akkor hogyan legyen egy hasznos és izgalmas boldog életem?

Valamihez biztos értesz!

Nem lehetsz mindenhez tehetségtelen, és a hozzáértést pedig lehet növelni tanulással.

Nem a tehetség számít az életben sokszor. Ahhoz társulni kell egy kitartásnak. Inkább ez visz sikerre. A kitartó emberek megelőzik a tehetségest és jobb pozíciókat kapnak a társadalomban. Nézz szét nem így van?

Apám egyszer azt mondta nekem. Egy pénztárban állj sorba. Előbb utóbb odaérsz. Ha mindig más sorba állsz be, soha nem érsz oda a pénztárhoz.

Egy ismerősöm huszonévei végén elhatározta, hogy jóváteszi "ifjúkora mulasztását" és egyetemre megy: fotós lesz. Namost, én vizuális téren mozgok, meg tudom neked mondani, hogy olyan szinten tehetségtelen volt, hogy egy laikus számára is teljesen nyilvánvaló volt, hogy mennyire pancser. Ez fotózásnál abban nyilvánul meg, hogy lefotóz egy jó témát, amiben semmi élet nincs, pedig ha kicsit tágabbra veszi a rekeszt vagy tíz fokkal odébb van a kamera, egy nagyon izgalmas kép jön létre. Ő meg egyszerűen a legjobb témákat is szabályosan "megölte". Látta ő, hogy béna, hogy mindenkinek sokkal jobban megy, de ő meg ilyen makacs volt, hogy ha már elkezdte, akkor nem adja fel, nagyon gyúrt és ezalatt tonnaszámra állította elő a totálisan hányás fotókat, amik inkább voltak vizuális környezetszennyezés, mint kép. Még a tanárai is ugyanezt jelezték vissza, próbálván motiválni a tanítványaikat, neki mindig csak azt mondták, hogy bocsi, de halál tehetségtelen, ellenben nagyon szorgalmas.

Mivel nekem számtalanszor jelezték vissza, hogy a képeimet látva már máshogy nézik/látják a világot, egyre több mindent vesznek észre, szórakoztatóvá válik számukra a "szürke utca", úgyhogy volt okom hinni benne, hogy ez tanítható, hogy a fotós látás fejleszthető. De amikor ez az ismerősöm befejezte az egyetemet, kezdett meginogni ez a hitem, mert még mindig borzalmasan csinálta. Aztán eltelt 3-4 év és egyszer csak elkezdett jó képeket csinálni. Fogalmam sincs, mi, mikor, hogy érett meg benne, de ma egy bizonyos téma kivételével kifejezetten jó képeket készít.

Az nem teljesen világos számomra, hogy ha örömödet leled egy tevékenységben, akkor miben nyilvánul meg számodra, h. tehetség hiányában nem érdemes csinálnod. Meg ha most ezt így 80 évesen mondanád, oké. De vannak szakmák, amiket eleve legalább egy évtized kitanulni, a fejlődés vagy a begyakorlás meg az életed végéig tart.

Milyen tevékenységekre gondolsz pontosan? Írnál 1-2 példát?

Pl. ha nem rajzolsz jól, de szeretsz, akkor rajzolj nyugodtan. Ne menj rajzversenyre vagy legalábbis ne akarj 1. lenni, de kit érdekel, ha másoknak nem tetszik a kép, ha közben te jól érezted magad? Nem ez a lényeg?