Valóban olyan izgalmas/mozgalmas mások élete, és csak az enyém unalmas?

22 éves lány vagyok, és nemrégiben rájöttem, hogy szinte még nem is éltem. Ez egyrészt az én hibám, mert mikor volt lehetőségem bulizni, valami miatt belülről kb 60 éves voltam, és nem akartam menni. Nem tudom, hogy a félelem miatt-e, (volt néhány barátnőm, és ők hívtak, de féltem, hogyha új társaságban mutatnak be, akkor leégetem magam, mert nem ismerkedek valami könnyen) vagy miért. A lényeg, hogy amíg egyetemista voltam, alig voltam pár buliban. Mostanra kialakult egy kisebb baráti társaságom a városban ahol élek, de itt nincs sok lehetőségem. Rájöttem, milyen buta voltam, hogy alig ismerkedtem, de 18 évesen teljesen más volt a személyiségem. Mára eljutottam odáig, hogyha új emberekkel kell ismerkednem, sokkal barátságosabb vagyok, de itt meg pont hogy az új emberekből van hiány, mivel kisváros lévén nem lakunk itt sokan, a korombeliek komoly kapcsolatban vannak, vagy a fővárosban élnek. Arra gondoltam igazából, hogy én is elköltöznék Pestre, mert pár nagyon jó barátnőm él ott, de nem tudom. Volt már valaki így? Hogy elcseszte a lehetőségeit mikor tudott volna ismerkedni, aztán mikor elkezdett dolgozni, akkor jött rá, hogy alig élt még, de a munkahelyén már nem tudott megismerkedni fiatalokkal, akikkel legalább hétvégén elmehetne ide-oda? Ha mások adatlapját nézem, vagy barátnőimtől hallom, hogy telt a hétvégéjük (akik nem a közelemben élnek) mindig annyira izgalmasnak tűnik az életük. Én meg még alig utazgattam stb. Nem tudom, hogyan verekedhetném ki ebből magam?