Mitől féltetek gyerekkorotokban?

Szia :) Én kisgyerekként a békáktól féltem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy abnormálisan rettegtem tőlük. Eső után ugye volt egy pár döglött béka az úton, és én konkrétan iskolába sem mertem menni. És mindig, ha szembejött velem egy döglött béka, apukámnak mindig fel kellett vakarnia a betonról, és eltüntetni a szemem elől, hogy én iskolába merjek menni. :D

Van egy sztorim is, amire 14 év távlatából is nagyon emlékszem. Bicikliztem az úton, és messziről kiszúrtam, hogy fekszik egy döglött béka az úton. Másodperc törtrésze alatt behúztam a féket, megállatam kb. 5 méterre a béka mögött, és egyszerűen nem mertem tovább menni. Fogalmam sincs, hogy 10 percet vagy két órát álltam ott, de iszonyú hosszú időnek tűnt. Emlékszem, már sírtam a tehetetlenségtől, mert józan ésszel tudtam, hogyha akarna sem tudna bántani, de mégsem mertem mellette elmenni.Aztán vettem egy hatalmas levegőt, és mint a villám, úgy tekertem el mellette.

Lassan 21 évesen már nevetek ezen, de akkor rossz volt úgy élnem az életem, hogy bármikor összefuthatok egy akár élő, akár döglött békával. :)

A morgoncoktól, a bakrókátólés a szellemektől.

3 hónapig voltam a fertőző osztályon, ezután már a beöntéstől is féltem. :D

A pókhálótól undorodtam, még akkor is, ha nem volt benne pók.

Bár zombis filmeket akkor még nem nézhettem, de egyszer ment valami film késő este, ahol egy irodában ülő embert szólítgattak, de ne felelt. Aztán meglökték a forgószékét és akkor látszott az arca, ami már oszlásnak indult. (Emlékszem, hogy szinte sírva kérdeztem a szüleimet, hogy miért nem kapcsolnak máshová.)

A lepukkant öregektől és csövesektől is nagyon féltem. Főleg az volt ijesztő, amikor nyitott szájjal felkacagtak azzal a vénemberes, levegős torokhangjukkal (biztos tudjátok, miről beszélek: ilyen fuldoklás-szerű hangot adtak ki) és közben vigyorogtak a 3-4 fogukkal.

Mivel a földszinten laktunk, mindig attól féltem, hogy valaki éjszaka bemászik az erkélyen.

Szintén valami horrorfilm lehetett, amikor az éjszaka közepén egy kislány ugrókötelezett a szobája félhomályában (talán még énekelt is valamit) és az egész szitu annyira hátborzongató volt, mint ha egy halott kislány szelleme lenne.

Úgy általánosságban pedig a megmagyarázhatatlan parajelenségek, illetve a valószerűtlen dolgok előfordulásától való félelem (pl. reggel idegen helyen ébredek; hazamegyek az iskolából és ismeretlen emberek laknak a helyünkön; vagy a szüleim nem ismernek fel és azt mondják, fogalmuk sincs, ki vagyok; külföldi nyaralás közben elcsatangolok a szüleim mellől és soha többé nem találok haza; stb. :)

A csigáktól féltem és undorodtam már akkor is.

Még most is utálom a csigákat. :/

17/L