Miért van az, hogy mindenben másképp gondolkozok, mint a többi ember?

Nehéz ezt megfogalmazni, mert ha a legfontosabb példákat leírnám, szerintem az emberek többsége nagyon csúnya dolgokat írna nekem, az apróbb példákon pedig csak nevetni lehet.

Nem szeretnék felháborítani senkit.

Én lényegében mindenben teljesen másképp gondolkozok.

Ha itt felsorolnék mindent, akkor kiteljesedne a kép és őrültnek tartanátok.

Szinte szégyenlem magam emiatt.

Néhány dolgot azért megpróbálok értelmesen leírni.

Nagyon hosszú lesz és szörnyű dolgokat fogok a vége felé leírni.

Ha nem szeretnétek, inkább ne olvassátok el!

Valahol el kell kezdeni...

Az egyik furcsaságom az, hogy nagyon magányos természetű vagyok, nem szeretem, ha például összefutok egy ismerősömmel a városban.

A legszívesebben láthatatlanná válnék ilyenkor, csak, hogy köszönnöm se kelljen neki.

Valamiért nem szeretem az embereket.

Empátiát sajnos egyáltalán nem érzek.

Ha a tévében valamilyen szörnyű tragédiáról hallok, nem foglalkozok vele.

Szeretnék megváltozni, de sajnos nem vagyok képes erre.

Elég elviselhetetlen jellemem van, ezt mindig is arra próbáltam meg ráfogni, hogy nagyon haragszok az egész világra, mert kisgyermek koromban vertek engem a szüleim.

Sajnos valószínűleg hosszú évek után ez már nem mentség semmire.

Úgy érzem, hogy én bármilyen szörnyűséget képes lennék megtenni.

Az egyik legfőbb elvem az, hogy a világban nincs jó és rossz, mert minden csak nézőpont kérdése.

Gyakorlatilag egy kitalált, tökéletes álomvilágban élek, a valóság pedig elviselhetetlen számomra.

Ha épp álmodozok és valaki kizökkent engem ebből, azzal nagyon nagy fájdalmat okoz nekem. Ilyenkor végtelen haragot és gyűlöletet érzek az illető iránt.

Az eszemmel tudom, hogy nem rosszindulatból tette, de a lelkem mélyén azt érzem, hogy direkt bántani akart engem.

Sajnos szinte mindenkiről csak rosszat tudok gondolni, úgy érzem, hogy mindenki gyűlöl engem, csak nem merik nekem megmondani.

Nem tudom, hogy mennyi igaz ebből.

Azt már rengetegen mondták nekem, hogy nagyon furcsa vagyok, de azt nyíltan senki sem mondta a szemembe, hogy gyűlöl engem- egy ilyen vallomáshoz szerintem csak én lennék elég gátlástalan.

A gonoszságomon kívül nagyon erős hangulatingadozásaim vannak.

Az egyik pillanatban még zokogok, majd egyszer csak eszembe jut valamilyen ostobaság és pár másodperc alatt elkezdek nevetni.

Nagyon hirtelen haragú vagyok, hamar elkezdek üvöltözni, ha valamilyen apróság felbosszant és nem bírom tovább.

Semmiségekkel is könnyen fel lehet engem mérgesíteni, képtelen vagyok elviselni például ha hangos valami.

Egyszerűen nem vagyok emberek közé való.

Az állatokat szeretem, a legjobb barátnőm egy macska.

Számomra ő a második legfontosabb élőlény a világon- magamat fontosabbnak tartom még nála is. De ha a macskámnak valamilyen baja esne, abba belepusztulnék.

Az emberekhez viszont egyáltalán nem kötődök.

Barátaim nem voltak soha- talán jobb is így.

Kerülöm az embereket, mert nagyon félek, hogy belém fognak taposni.

A lelki fájdalmat képtelen vagyok elviselni, a testi fájdalmakat viszont nagyon jól tűröm.

Testileg nagyon edzett, szívós vagyok.

Minden nap kettő órát futok.

Az átlagos emberek számára ez rettentően soknak tűnik, de én képtelen vagyok elfáradni.

A futásban találtam csak meg a vígaszomat.

A rengeteg sportolás mellett is elég számomra napi három óra alvás, beteg pedig legalább egy évtizede nem voltam.

Nekem az sem fájt igazán, amikor eltörött a karom.

Mostanában, mínusz egy-két fokban is rövidujjú pólóban futok kint a szabadban kettő órán át.

Lényegében a nagyon erős testem egy törékeny és gonosz lelket próbálna megvédeni- de nem képes erre.

Lelkileg gyakran a semmiért élem át a világ legnagyobb bánatát.

Szeretnék valahová tartozni, de nem vagyok erre képes.

Mindig is arról álmodoztam, hogy hátha jönni fog egy másmilyen világ, például egy szélsőséges politikai rendszerrel, hátha ott elfogadnak majd engem, talán ott tudnék a kegyetlenségem által érvényesülni.

Egy normális világban én nem vagyok képes beilleszkedni, boldog lenni pedig még inkább nem.

Rengetegszer van, hogy eszembe jut, ahogyan bottal vert és rám köpdösött anyám, sokszor ezzel is álmodok.

Ilyenkor végtelen gyűlöletet érzek mindenki iránt, akinek nem kellett ezt átélnie.

Gyakran arról álmodozok, hogy bosszút állok az egész világon és az embereken ezért.

Nem tudok abba beletörődni, hogy ez megtörtént velem.

Sajnos szinte felsőbbrendűnek érzem magam amiatt, hogy ezt kibírtam.

Testileg erős vagyok és szerintem értelmes is- az iskolában úgy voltam mindig is kitűnő tanuló, hogy soha nem tanultam semmit.

Amit egyszer elolvasok, azt egy életre meg is jegyzem- ugyanígy nem felejtem el azt sem, ami megtörténik velem.

Én nem tudok megbocsátani semmiért.

A legszörnyűbb ember vagyok a világon.

Magasan túlszárnyaltam a leghíresebb gonosztevőket is, akiket sajnos a példaképeimnek tartok.

Nagyon fiatal vagyok még, de úgy érzem, hogy így nincs jövőm nekem.

Nem látok a problémámra megoldást.

Bocsánat, hogy hosszan írtam erről, nem tudom, hogy jó ötlet-e ezt a kommentet egyáltalán elküldenem...

Most már mindegy.

Nem veszíthetek semmit, így elküldöm.

Légyszíves ne írjatok nagyon bántó dolgokat nekem!

Vagy már mindegy is...

Amit megérdemlek, azt meg is kell kapnom egyszer.