Mit csináljak? Teljesen elegem van mar magamból..

Belefáradtam már:(

Egy ideje annyira elhagyva érzem magam.. évek óta.

Az önbecsülésem a nulla alatt van..

Leírom a kis történetem.

Ott kezdődött, hogy felkerültem gimnaziumba.

Nem sikerült baratokat szereznem első évben, egyedül voltam es sok csalódás is ért. Az osztalyba en voltam a kis különálló akivel nem beszél senki..

Mindig magamba kerestem a hibát. Nehezen illeszkedtem be ezért elég szétszórt lettem, nem voltam képes figyelni semmire. A jegyeim is romlottak.

Zeneműveszeti szakközépbe járok, hangszerből viszont mindig kiemelkedő voltam, azzal nem volt gond. Meg ez volt a legjobb évem a többi közül és innen kezdtem tartani lefelé a lejtőn.

Akarva-akaratlanul másokhoz hasonlitgattam magam.Nem volt sok sikerélményben részem. Viszont év végén jöttem össze a barátommal, ez volt a legboldogabb időszakom.

Kicsit az önbizalmam is javult.

Nahat 10. osztály.

Talán az egyik legrosszabb évém volt. Jött a karantén.. Megbuktam matekból év végén. Nagyon megviselt. A zene felől is elkezdett lohadni a motivacióm. Nem ereztem elég jónak magam. Borzasztóan szégyenltem magam. Elkezdtem edzeni.. az levezette bennem a feszültseget.. De okozott egy kisebb étkezesi zavart is. Elkeztem a kaloriáimat szamolni, tulsagosan belemerültem ebbe es folyamatosan kövérnek láttam magam.

Volt, hogy rengeteget ettem egy nap. Másnap pedig nagyon keveset és ez egy ilyen ördögi körbe vitt bele amiből mai napig nem tudok kivergődni. Megromlott a "kapcsolatom" az étellel, a testemmel. Bűntuduttal tudok tekinteni a kajára ha kicsit többet eszek mint amennyit elterveztem de ilyenkor ugymond mar mindegy es kepes lennék felfalni az egesz hutot. Persze egy ilyen utan csak még rosszabbul erzem magam. 0/24-ben azon gondolkodok, hogy mit eszek ma, mikor stbstb..

Rengeteg negatív gondolat van a fejemben..

Félek, hogy a barátomnak nem fogok tetszeni már, unalmasnak fog tartani.. találna tőlem sokkal szebbet,jobbat es okosabbat Ő nem tud erről az etkezesi zavarrol, tulsagosan felek rola beszelni. Felek, hogy kiabrandulna belőlem.

Ő van nekem csak:( Nincsenek barataim es a szuleimmel se jo a kapcsolatom.

Es itt vagyok megint 10. osztalyosként ugyanazokkal a problémákkal. Kezdek belefaradni.

Megfelelési kenyszerem van. Nincs önnizalmam es az etkezesi zavarbol se tudok kilabalni... Mit tegyek?😭

Bocsanat ha hosszura sikerult de nem merek erről beszélni senkinek a kornyezetemben es így anonim ki tudom adni magambol valamennyire..