Miért akar mindenki ''más'' lenni, mint a többi?

Ha valaki nincs tisztában a fogalmakkal, inkább ne vágyakozzon ilyen ostobaság után.

Ha valaki ''más,'' az általában azt jelenti, hogy sokkal nehezebb az élete a többi ember, de legfőképp maga miatt.

Leírom az én nyűgjeimet:

Nem tudok egy emberrel sem szót érteni. Utálnak, állandóan konfliktusba keveredek mindenkivel, semmit nem tudok megcsinálni. Boltba sem járok, mert szédülök és remegek a többiektől. Családom gyűlöl, nem beszélgetnek velem, én sem velük, mert abból is csak vita van.

Semmit nem értek. Egyedül SEHOVA nem megyek el, mert ugyanaz történne, mint iskoláskoromban. Magyaráznak, és azt sem tudom milyen nap van. Egy papírt nem tudok aláírni, ha közben figyelnek vagy vannak körülöttem.

Filmet sem nézek emiatt, mert azokat sem értem. Ha pedig anyámék mellé szegődöm, hogy legyen valami közös program, egész film alatt kérdezgetek, mert semmit nem értek meg belőle.

Tanáraim meg az óvónénik anno mindig azt mondták, hogy ''ilyen gyerekkel még nem találkoztak.''

K.vára nem dicséret, mikor emiatt utálom magamat. Be lehet tudni mindenféle mentális problémának ezeket, de a gyógyszerek sem változtattak semmin, így maradtam annyiban, hogy ''más'' vagyok.

Mindenkinek ez a rohadt nagy vágya. És csak annyi jó van benne, hogy elmondhatom magamról, hogy ilyen vagyok. Ennyi.

Egész életemben vergődöm, mert olyan, mintha nem is erre a bolygóra szültek volna, vagy nem is tudom.

Nekem ennyit nem ér az a mondat, hogy másabb vagyok. Igenis jobb lenne, ha tudnék emberekkel beszélgetni, önállóbb lennék és nem lennének kényszer cselekedeteim/gondolataim. Akkor is ''más'' lennék, legalábbis úgy vélekednék magamról, hogy az vagyok, és az pont elég lenne ahhoz, hogy ne akarjam főbe lőni magamat.

Abban pedig nem hiszek, hogy valaki jó értelemben lenne más. Senki nem fog rájönni, hogyan kell varázsolni vagy gondolat olvasni. Ha mégis, talán átértékelném az előbb leírtakat, de amíg a szarabbnál is szarabb minden, addig ez marad így.