Hogy győzzem le a félénkséget?

Mióta csak emlékszem mindig félénk voltam. Kiskoromban egyáltalán nem szóltam senkihez a szüleimen kivül,nem köszöntem soha,vagy mindig elbujtam ha ismerősökkel kellett találkozni,mindig csak egyedül jatszottam. Ma már 17 éves vagyok, azóta sem múlt el,mindössze annyi változott hogy természetesen köszönök és beszélek másokhoz is. Azthittem hogy majd idővel elmúlik,de nem így lett,a természetemmé vált és most már egyre jobban kezdem látni,hogy ez a tulajdonsagom csak hatraltat a mai világban és a fontos dolgokban. Ezek alatt azt értem,hogy nem tudok normálisan beszélgetni senkivel mert elakad a szavam,nem tudom mit mondjak. Felelni nem tudok az iskolában, angol nyelvvizsgára is készülök, most járok egy tanfolyamra és ott sem tudok megszólalni,ezért nyilván azt hiszik hogy nem tudok semmit pedig rengeteget tanulok. Gondolom még az életben nagyon sok ilyen helyzet lesz ahol helyt kell állnom: pl állásinterjú,munkahely stb...olyan meg nem lehet hogy meg sem merek szólalni. De annyira kilátástalannak tűnik nekem,hogy valaha is jobb lesz,hiszen eddig így éltem az életemet.

Már mondták nekem hogy forduljak ezzel szakemberhez,de édesanyám (az egész család)nagyon ellene van,majdhogynem nem engedi,csak ezt így nem mondja ki.

Ezenkívül tanácsolták nekem azt is hogy sportoljak valamit közösségben. Elmentem,semmi sem változik. Mit tegyek?