Ha idegenként találkoznál önmagaddal, szimpatikusnak találnád magadat? Miért?

Hát én nem szívesen futnék össze magammal idegenként. Valahogy így gondolkodnék: "Ez a lány... ha nem lenne ilyen hosszú a haja és karcsú a dereka, az arca alapján tuti fiúnak nézném. Semmi smink, a cuccainak is legalább a fele férfi ruha. És hogy tud nézni! Basszus... ez mindjárt idejön, és legyilkol. Na jó, én inkább elmegyek innen..."

L/16

jó a kérdés

első benyomásom az lenne hogy ki ez a ronda lány. Viszont a szeme az nagyon szép meg a körmei is :D meg csinos is de arcra nem annyira szép

nem, nagyon nem

kb azért amiért a többiek is semmi élet nincs bennem, mint aki meg akar halni (ez igaz is), meg olyan nyámnyila vagyok, még magammal sem tudnék szóba állni

ez amúgy tök vicces:]]

16L

"Olyan fura lány... és különc is. Egész nap csak azt az átkozott füzetét szorongatja, és rajzol. Mi lenne, ha elvenném tőle...? Áh, mégse, hiszen még elkezd sírni. Akarom én azt? Nem szeretek kislányokat vigasztalgatni. Nem tűnik ki a külsejével, és a plázacicák mellett igazán el is bújhat, és ennyi. Kell nekem ilyen barát? Értelmes meg minden, de olyan visszahúzódó, és teljesen hétköznapi a kinézete. Mit kezdjek vele? Nem segítene valaki...?"

Nos, ha idegen lennék magam számára, így vélekednék. Kicsit döntésképtelen vagyok,és hiába próbáltam az átlag emberek magabiztos első benyomását alapul venni, nem sikerült olyanra :3 Egyébként nem tudom, hogy szimpatikus lennék-e magamnak, mert sok jó tulajdonságom van, amiket kezdek is elhinni, de elsőre csak egy csendes kis könyvmoly vagyok egy nagy mappa telerajzolt papírral :)

tegnap 00:51

Ez melyik filmböl van? :D

én igen:)

"milyen aranyos ez a lány....milyen édes hogy mindig mosolyog és nevet :) az arca is olyan...cuki :) és az öltözködése is tök jó:P"