Miért félek a sötétben még így, 17 évesen is?

Soha nem tudtam egyedül aludni a sötétben anélkül, hogy ne égett volna a szobában legalább egy kislámpa, de azt hittem, hogy egyszer majd csak kinövöm... Hát, tévedtem.

Hetedik-nyolcadik osztály környékén volt a legrosszabb, akkor volt életemben először "saját" szobám, éjjel képtelen voltam elaludni, ha pedig mégis sikerült, rémálmaim voltak, és óránként felkeltem, sokszor pedig a szüleimnél töltöttem az éjszakát, de az is előfordult, hogy egész este csak feküdtem az ágyban és vártam a reggelt. Szüleim belegyeztek abba, hogy kapjak éjjeli lámpát, azonban sokszor veszekednek velem a villanyszámla miatt mostanában, amit abszolút megértek, viszont ha nem ég a villany, egyszerűen halálfélelmem van.

Ezért szeretném a segítségeteket kérni, hogy mégis mi okozhatja bennem ezt az irracionális mértékű félelmet, mert egyszerűen már képtelenség így élni.

Megjegyzés: Nem nézek horrorfilmeket, direkt kerülöm a számomra felkavaró tartalmakat, de még így is olyan érzésem van, mintha figyelnének (legtöbbször akkor jön elő ez az érzés, mikor egyedül vagyok a sötétben, azonban fürdésnél is rámjön ez az érzés, amikor be kell csuknom a szemeim, például hajmosásnál vagy arcmosásnál), és ez egyszerűen idegtépő.

17/L