Miért kerülöm az embereket?

Nem érzem magamat antiszociálisnak, mert szoktam neten keresni mások társaságát. Viszont egy baj van; pár perc, na jó, legyen fél óra, de tényleg nem több idő után kb megszólal bennem a vészharang: MENEKÜLJ!

Ilyenkor hagyom, hogy ellaposodjon a beszélgetés vagy szó szerint menekülök, és el sem köszönök, csak kilépek.

Barátaim nincsenek, mert nem érzem jól magamat senkivel. Egyedül szeretek lenni, viszont mégis akarok beszélgetni, majd egyik pillanatról a másikra megszakítom a kapcsolatot az illetőkkel.

Több párkapcsolatom is volt, de azokkal sem éreztem jól magam, tehernek érzem az embereket.

Kiskoromban ugyanilyen voltam. Már az óvodában sem beszélgettem senkivel, sőt, aki barátkozni akart velem, elküldtem. Suliban akit csak tudtam, elkerültem, ha 9 órát voltam suliban, akkor 9 órán át egy mukkot sem szóltam, csak ha a tanárok kérdeztek valamit nagy ritkán.

Pszichológus/pszichiáter évek óta ismernek, fogalmuk sincs mi bajom, viszont mindegyik megjegyezte, hogy ilyen emberrel mint én, még nem találkoztak. Ezt a tanáraim is mondták már nem egyszer. Valamiért sosem értettem.

Miért vagyok ilyen? Ismertek egyáltalán ilyen személyt? 18L