Az elmúlt hetekben egyre inkább kerülöm az embereket. Irritálnak, zavarnak. Mi lehet a gond?
Úgy érzem, muszáj megtudom, mi történik most velem. Nem tudom, milyen nyomon induljak el, ezért fejtem most ki bővebben.
Sosem voltam az a 'muszáj vagyok eljárni' típusú ember. Amíg iskolába jártam, bőven elég volt az a heti 5 nap az osztályomban (akiket nem szerettem, 3 ember kivételével). Sosem jártam el bulizni. Nem iszok, nem drogozok, csak dohányzom.
Most, hogy leérettségiztem, alig tettem ki a lábam a lakásból. Tökéletesen elvagyok itthon, egyedül. Olykor még a szüleim jelenléte is zavaró. Amíg anya 5 napig kora reggeltől kb. 14:00-ig nem volt itthon, az volt számomra a 'mennyország'. Egyedül voltam, nem szólt hozzám senki, én sem senkihez. Azt és úgy csináltam, ahogy akarok.
Még a nagyszüleimhez sem megyek el szívesen. Az egyik 'családi eseményre' is úgy csalt el keresztanyám, hogy senki sincs ott, csak ő, meg a férje és a gyerek. Ennek ellenére a férjének a szülei is ott voltak, valamint a nagyszüleim is. Amint megláttam a parkolóban az autókat, legszívesebben fogtam volna magam és sarkon fordultam volna, meg sem álltam volna hazáig.
Képes vagyok hetekig nem kimozdulni itthonról. A héten összefutottam két volt osztálytársammal, de 55 perc után fogtam magam és hazamentem. Irritált, hogy az egyik személynek szinte végig be nem állt a szája. Egyszerűen irritáltak, pedig velük jöttem ki a legjobban, míg iskola volt.
Ha kiteszem a lábam a lakásból és elmegyek vásárolni, akkor egyedül szeretek menni. Irritál, ha a szüleim is jönnek velem, mert anya végignézi az összes ruhát, menne mindenhová, én pedig célirányosan megyek.
Mint fentebb említettem, nagyszüleimékhez sem szeretek menni. 20 perc után már mennék is haza, de nem lehet szabadulni. 1,5 óra után már szinte sírva, halál idegesen megyek haza.
Nagyon szeretek itthon lenni, EGYEDÜL. Olvasni, netezni, zenét hallgatni. Úgy érzem, nincs szükségem társaságra, mert... Nem is tudom, úgy érzem, hogy 'zavarnak'.
Nagy vonalakban ennyiről lenne szó. Mennyire normális ez?
20l
Vicces, mert pontosan hasonlóan éreztem, az elmúlt hetekig.
Abszolút nem volt normális. Inkább nemvolt Ön tudatom. Agya mosott állapotban jártam mint egy kicsi, csúnya zombi, aki azt mondja - "Okooos agyaaat! Blöööeee" :-)
Vissza tekintve, ingen súlyos volt. Félelmetesen.
Egy megoldás segített. Az összes meglévő holmimat, és használaton kívüli tárgyamat, amit nem őszinte szeretetből kaptam, eltüntettem. Mindent. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!