Hogyan lehet úgy együttérezni, hogy ne azonosulj a másik problémájával, és te is elkezd cipelni az ő terhét?

A tudathasadás eszköz is lehet... :)

Igen, pont ez a közönséges neve egy-egy pszichiátriai tünetegyüttes egyetlen tünetének. Képes rá az elme akármikor. A kiegyensúlyozott elmének pedig nemigen van mitől félnie. Nem fog eluralkodni egy szilánk a gazdáján, hacsak eddig nem tettek ilyesmit azok a szilánkok...

Nyugodtan tarts magadban igazi, élő lenyomatot az emberekről, már amennyire ez lehetséges persze. Szép kísérlet, és termékeny is. Néha szinte meg akar nevettetni az egyezés... Azt hiszem ez a valódi empátia.

Úgy, hogy meg kell tudni különböztetni a másik problémáját a sajátodtól...én hihetetlenül empatikus vagyok, és együtt sírok az ismerősömmel ha úgy van, de mindig tudom, hogy az az ő bánata...ugyanis nekem nem lehet lelki bajom...képtelenség, mert tudom az igazságokat, és ezzel elűzöm a lelki fájdalmat. :)

Tedd fel magadban a kérdést mindig..."Most ez az én bajom, vagy az övé?" S ha az övé, akkor neked okod nincs a bánatra...mert ezzel az erővel minden ember baját a válladra veheted, és ideg összeroppanást kapsz...nem érzéketlenség ha megkülönbözteted...hiszen tudod, milyen lehet neki, és segítesz is rajta gondolom...a szavaiddal. :)

üdv

25/F

LastOne.Left