Az emberek többsége nem szeretne másokkal együtt lakni- egy szobán osztozni - hosszabb távra?

> 2*Sü Fejezd már be ezt a dedóhisztit.

Van abban valami báj, ha valaki le akar állítani egy olyan beszélgetést, ami fél éve már magától véget ért. :-)

> Leugatod a kérdezőt,pedig tök igaza volt,korrekt dolgokat ír

Lehet, de a kérdezőnek kérdeznie kell, a válaszolónak meg válaszolni. A kérdés az volt, hogy igaz-e, hogy az emberek többsége nem szeret együtt lakni másokkal. A nyilvánvaló válsz meg az, hogy nem igaz, de elég ehhez csak körbenézni a környezetedben. Erre jött a kérdező, aki mindenáron ki akarta fejteni a véleményét, hogy ő nem tartozik ezen többséghez. Oké. Senki nem mondta, hogy úgy kell erről gondolkodnia, mint a többség. Viszont amit írt, az tartalmazott némi fogalomzavart, meg némi kettős mércét, következetlenséget, én meg rávilágítottam erre. Hogy aztán a kérdező mit kezd vele az az ő dolga.

Süsükém,pont, hogy a kifelé forduló típus az,aki kettős mércét alkalmaz másokkal szemben. Az intrósok normálisabbak, tisztességesebbek és nem másznak bele más aurájába.

Meg az embernek alapvető joga a privát szféra. Szeretem,ha nem kell senki horkolását hallgatni ,meg láb,fing és egyéb szagát érezni. Meg hangoskodnak össze-vissza, nehogy más nyugodtan pihenhessek. Jópofizni se szeretek, legalábbis ezt a kényszeres ízét.

> Az intrósok normálisabbak, tisztességesebbek és nem másznak bele más aurájába.

Hajlok rá, hogy ez így van. Az introvertált embereknek kevesebb barátjuk van, így a kapcsolataik sokkal mélyebbek tudnak lenni, empatikusabbak másokkal szemben. Ebből fakadóan viszont sokszor sokkal megértőbbek, elfogadóbbak is tudnak lenni. Egy extrovertált embert lehet, hogy egészen kielégíthet a társasági élet. Az introvertált emberekre szerintem – bár nem tanulmányoztam ezt a kérdést – sokkal inkább jellemző, hogy stabil párkapcsolatra törekszenek, egyetlen emberrel akarják megosztani mindazt, amit az extrovertált ember lehet, hogy sokakkal. Az introvertált ember sokkal inkább akar egy bizonyos emberrel együtt élni, mint egy extrovertált.

Vagy legalábbis nekem ez a tapasztalatom, az olyan ismerőseim, akik hosszútávon is megvannak szingliként, jellemzően extrovertáltak, a kapcsolatfüggő, a magányt nehezen viselő emberek meglepő módon meg inkább introvertáltak.

> Meg az embernek alapvető joga a privát szféra.

Igen.

> Szeretem,ha nem kell senki horkolását hallgatni ,meg láb,fing és egyéb szagát érezni. Meg hangoskodnak össze-vissza, nehogy más nyugodtan pihenhessek.

Oké, de ez hogy jön a kérdéshez? Te nem szeretsz együtt élni másokkal. Rendben. De a kérdés nem az volt, hogy a kérdező, vagy #23-as válaszoló nem szeret-e együtt élni másokkal, hanem az, hogy az emberek többségére jellemző-e ez. Ez meg szinte már nem is vélemény, hanem statisztika kérdése. Egy elemezés alapján 2016-ban az emberek 82,5% élt családháztartásban (apaként, anyaként, élettársként, gyerekként, nagyszülőként, vagy más rokonként), az emberek 12,4%-a élt egyedülállóként. (Ennek egy része nyilván ideiglenesen, mert mondjuk egy válás után egy albérletben lakik, de esetleg már találkozgat valakivel, vagy társat keres.) (A maradék 5% meg intézményben él, vagy nem családháztartásban, de nem is egyedül.)

Tehát lehet, hogy te ebbe a 12,4%-ba tartozol, ami oké, de a kérdés a többségről szólt.

Ha a szomszéd haza jön és nem akarják, hogy zavarja és hangosan hallgat valamit, meg huzogatja a bútort, mert olyan gyenge már egy széket sem képes felemelni, akkor ki hagy kit mit csinálni? Mert ő pont nem hagy senkit sem pihenni, sem élni. De ő Elvárja, hogy hagyjuk.

Na ez a baj a magyarokkal.