Az emberek többsége nem szeretne másokkal együtt lakni- egy szobán osztozni - hosszabb távra?

[link]

~ ~ ~

tolerancia (főnév)

1. Az akadályok 𝗲𝗹𝘃𝗶𝘀𝗲𝗹𝗲́𝘀𝗲 folyamatos törekvés az eredeti cél elérésére annak ellenére, hogy eddigi megoldásaink nem működtek.

[…]

2. Más nézetek elfogadása; más emberek eltérő véleményének 𝗺𝗲𝗴𝘁𝘂̋𝗿𝗲́𝘀𝗲 ellenvetés nélkül, és az ilyen emberek tisztelete, tisztességes kezelése a nézeteltérések ellenére.

[…]

3. Kellemetlenségek 𝗲𝗹𝘁𝘂̋𝗿𝗲́𝘀𝗲; zavaró idegesítő vagy elfogadhatatlan körülmények 𝗲𝗹𝗻𝗲́𝘇𝗲́𝘀𝗲 más személyben vagy dologban anélkül, hogy megpróbálnánk megváltoztatni.

[…]

Eredet [tolerance < latin: tolerantia (𝗲𝗹𝘃𝗶𝘀𝗲𝗹𝗲́𝘀) < tolerare, tolero (𝗲𝗹𝘃𝗶𝘀𝗲𝗹) < tuli, tollo (visz, hord)]

~ ~ ~

Aligha beszélhetünk valaminek az elviseléséről, ha nem vagyunk a részese. Nem tudunk olyan dolgot elnézni, aminek hátat fordítunk. A hideget elviselni, eltűrni csak hidegben lehet. Ha befűtöd a lakást és nem mozdulsz ki otthonról, az nem elviselése, eltűrése a hidegnek, hanem az elkerülése, megúszása, egy fal felhúzása, hogy még csak ne is kelljen találkoznod a hideggel. Ez nem tolerancia, sőt inkább az intolerancia jele.

> Akinek nem tetszik,takarodik az életemből.

Igen, ezt hívják intoleranciának. Tolerancia az, hogy ha akinek nem tetszik valami, azt elfogadom, esetleg beszélgetünk róla, megvitatjuk az álláspontunkat, vagy ha nem is tudjuk egymást teljesen megérteni, akkor is képesek vagyunk a nézeteltérésünk ellenére együtt dolgozni, együtt élni, a másik másságát elviselni, és nem kívánjuk azt, hogy a másik „takarodjon az életünkből”.

Tudom, ne panaszkodjak, meg minden, de az mennyivel jobb, hogy van egy tetőteres, négy szoba + nappalis, 2 fürdőszobás lakásom és egyedül vagyok benne, mint a kisujjam, mert egyszerűen valahogy nem tudok egy normális párt találni magamnak!?

Hidd el, a másik véglet se jó...

(Ui.: Nem keresek rosszul, de azért egy ekkora lakásom csak azért van, mert egyke gyerek voltam és a szüleim, akik rám hagyták, sajnos már nem élnek.)

27F

Figyelmesen végogolvastam a kérdésnek kiírt mondatot aminek a végére valamiért tettél egy kérdőjelet, és a válaszaidat is. De még most se értem. Mi is a kérdés?

Ha nem akarsz mással egy szobában lakni akkor ne lakj.

> De nem vagyunk egyformák,nem érted?!

Mi értjük. Te nem érted. Feltettél egy kérdést, hogy vajon az emberek többsége tényleg nem szeret-e együtt lakni másokkal. Ez volt a kérdés. Mi erre válaszoltunk. A mi véleményünk az, hogy nem ez így nem állja meg a helyét, szerintünk az emberek túlnyomó többsége vágyik arra, hogy az életét megossza másokkal, általában egy párkapcsolatban, családban. Nincs feltétlenül baj azzal sem, ha valaki nem szeret, vagy nem akar, sőt képtelen együtt lakni másokkal. Akkor ne tegye. Nekem sem, meg más válaszolók sem támasztanak veled szemben olyan elvárást, hogy élj együtt másokkal. Ha nem akarsz, ne élj együtt másokkal. De nem ettől, a többség még nem úgy gondolkodik, ahogy te, márpedig ez volt a kérdésed.

De te nem megköszönöd a válaszokat, hanem vitatod azok helyességét, vagy igazságát. Mintha azt akarnád, hogy mi is úgy gondolkodjunk erről, ahogy te? De miért kellene? Ahogy te írtad, nem vagyunk egyformák. Én élek a párommal, meg a fiammal. Hogy te kivel élsz együtt és kivel nem, az nem érdekel, mert nincs hatása az életemre. Azt csinálsz, amit akarsz.

> És ne írj többet,mert csak bántasz,meg kötekedsz.

Pusztán tisztázni akartam egy fogalom jelentését. Ha bánt, hogy a tolerancia szónak az a jelentése, amit leírtam, azzal neked kell megbékélned, ettől még azt jelenti, amit leírtam.

De egy jó tanács… Ha neked fáj, hogy a tiedtől eltérő vélemények is megfogalmazódnak válaszként, akkor ne tegyél fel olyan kérdést, amire várható, hogy különböző véleményű válaszok születnek.