Hogyan lehetnék elégedettebb az életemmel?

Jól érzed ez egy csapda. Nem tudsz elégedett lenni azzal ami van. Sajnos sok környezeti hatás ezt a gondolatot erősíti az emberekben.

Választhatod azt, hogy beszállsz ebbe a mókuskerékbe, és folyamatosan hajszolt leszel.

Vagy mersz saját értékrendet kialakítani. Azaz elfogadod, hogy nincs tökéletes ember, nincs tökéletes család, de minden embernek vannak erősségei, egyedi jó tulajdonságai amiért szerethetőek.

"Szomorú ember az, aki felért a csúcsra,

mert lefelé vezet onnan minden útja."

Írtam egyszer régen, önmegvalósítást hajszoló kamaszéveimben. De még ma is igaznak hiszem. Tetszik, vagy sem az ember így van bekötve. Akkor boldog, ha halad. Csak tudod, aki eleve jólszituált családból indul, aki mindent a segge alá kapott fiatalon, az nehezen tud haladni. Hiszen hova haladjon? Vegyen két telefont, vagy Bugattival járjon dolgozni?

Emlékszem, kisiskolás koromban nem volt szégyen, ha valaki kivágott orrú tornacipőben jelent meg tornaórán. Na, onnan lehetett haladni, hiszen hatalmas öröm volt az első igazi sportcipő megvásárlása. A gyerekeim a szekrény alján heverő 4 pár megunt Adidas után egyáltalán nem éreztek boldogságot az új cipő miatt.

Érted, mit akarok mondani? Az ember egy idő után akkor is elégedetlen lesz, és elindul valamerre, ha tisztában van azzal, hogy csak lefelé fog tudni haladni. De ez így jó. A stagnálás maga a halál.