Örökké kísérteni fog a múlt?

Az utóbbi néhány év borzasztóan nehéz volt nekem.14 éves voltam,amikor meghaltak a szüleim,nem egyszerre,de ugyanabban az évben.Sokáig,nagyon sokáig nem éreztem semmit,nem fájt,nem hiányoztak.Sokat szenvedtem emiatt,mert rossz embernek éreztem magam,mégis magamat hibáztattam.Nem tudtam ki vagyok,hogy valójában milyen is vagyok,csak egy szomorú,zárkózott lány voltam.2 év telt el,mikor először tudtam erről beszélni.Akinek elmondtam,azt mondta,hülye vagyok,ha azt hiszem,miattam történt,és nem vagyok rossz ember sem.Pár hétig jól éreztem magam,de aztán kezdődött minden elölről.Akoriban történt,hogy egy,jó barátnak hitt lánnyal elfordultunk egymástól,és ez csak tetézte a rossz kedvemet.Közben próbáltam bartákozni másokkal,volt akit barátnak hittem,de elfordultam tőle-igázából nem bíztam senkiben.Ez után megint csak szenvedtem.Idő közben elkezdtem érezni a szüleimmel kapcsolatban.Rádöbbentem,hogy mennyire nagy szükségem lenne rájuk,és nagyon hiányoznak,viszont mióta ezek az érzések kitörtek belőlem,azóta tudom "szeretni" magam,mégis még mindig nem ténylegesen felfogni,hogy már nincsenek.Szóal azalatt az idő alatt,amíg ezek a dolgok előjöttek,találtam néhány olyan embert,akikben bízhatok,akik támogatnak és akik ugyanúgy fognak hiányozni nekem,mint én nekik(ezt csak onnan tudom,hogy mindig mondják :))-merthogy sulit váltottam,és mivel ők az osztálytársaim voltam,így ritkábban fogunk találkozni.Igazából félek az új osztálytársaktól,hogy lehet,nem lesz senki,akivél kijönnék.Főleg azért,mert ez a néhány ember,akiktől most "elválok" tettek azzá,aki most vagyok.Vagyis inkább úgy mondom,ők hozták ki belőlem az igazi énemet,és persze ragadt rám az ő tulajdonságaikból is.Némelyik igen érdekes egyéniség.Rengeteget tanultam tőlük.Bár a jövőtől való félelmem nem csak annyiból áll,hogy milyen lesz szeptembertől,hanem félek az élettől.Hogy végül nem marad senkim,hogy el fogok bukni,hogy végül nem lesz értelme annak,hogy tovább éljek.

A következőt még hozzá tenném,hogy kerek legyen a történet:nem ezek a gondolatok töltik ki a mindennapjaimat,csak néha,mint pl most is,jön egy gyenge pillanat,és ilyenkor sokat gondolkodok ezen.

Köszönöm,hogy végig olvastátok. :))) És köszi a komikat is előre.

19/l