Miért nem tudok sírni a nagyapám után?

Nemrégiben elhunyt a nagyapám (anyukám felőli),édesanyám halálra sírja magát, én viszont képtelen vagyok rá. Pedig nagyon közel álltam hozzá, még vissza-vissza jön pár emléktöredék a vele töltött perceimről.

Azt tudni érdemes, hogy pár napig volt kórházba, de nem látogathattuk meg, mert koronavírus időszak van. Amikor bekerült már éreztem, hogy kevés esély van arra, hogy túléli, de bíztam benne, hogy felépül. Valahogy nem aggódtam és már már biztos voltam benne, hogy túléli. Azonban elhunyt. Anyukám azt gondolja, hogy még nem értem, hogy elment. Szerintem én ezzel tisztában vagyok, de akkor mi a gond velem?

Mikor még kisebb voltam naaaagyon sok miatt sírtam, de utána leszoktam róla, és alig-alig pityergek már. Nem szeretek mások előtt sírni, mert nekem az olyan, mintha gyengének tűnnék. (Tudom, hogy nem így van és, hogy az emberek ezért nem ítélnek el. De na!)

Ja azt hangsúlyoznám, hogy szomorúnak szomorú vagyok.

Hátttttő...ennyi ...

Miért nem tudok sírni ezután?