Mit tegyek, ha semmi értelme nincs az életemnek? 18/F

Nincs értelme az életemnek, egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok. Semmihez sem értek, semmiben sem vagyok tehetséges. Emellett iszonyúan lusta is vagyok, a suliban is folyamatosan romlik a teljesítményem. Számtalanszor próbáltam már változtatni rajta, de annyira egy szerencsétlen csődtömeg vagyok, hogy még ebben sem sikerült semmi eredményt elérni. A lányokkal kapcsolatban még talán egy 5 éves is messzebb jutott nálam. Soha nem voltam még lánnyal, eddig háromszor próbálkoztam, mondanom sem kéne, egyszer sem jártam sikerrel. Ráadásul eléggé önbizalomhiányos is vagyok és valahogy nehezen sikerül ismerkedem. Főleg lányokkal, ha valahogy mégis alakulna a dolog, akkor képes vagyok mindig túl sokáig szerencsétlenkedni az ügyben és a lány a végére megunja az egészet és otthagy. Vannak barátaim, de valahogy az utóbbi időben semmit sincs kedvem csinálni. Hiába hívnak, hjgy menjek bulizni vagy valamilyen programra, soha nincs semmihez sem kedvem. Ha mégis elmegyek általában alig várom, hogy vége legyen, pedig nem vagyok annyira társaságkerülő. Az osztályomban elég népszerű vagyok. A suliban mindig megpróbálok vidám lenni, mindenkivel kedves lenni. Nem akarom, hogy mások lássák mekkora roncs vagyok belül. A barátaimnak is csak nagyon ritkán nyílok meg igazán. Igazából olyan mintha egy szerepet játszanék és csak akkor lehetek teljesen önmagam amikor egyedül vagyok. Ezért az utóbbi időben elég sokat voltam egyedül magányosan. Nem vagyok sportos se és egyszerűen képtelen vagyok tartósan edzeni. Nem értem semmi fontosat az életben és úgy gondolom, nem is fogok. Ha továbbra is így folytatódik ez, akkor búcsút mondhatok az egyetemnek és azzal az álmaimnak is. Az egész életem teljesen monoton és értelmetlen. Mindig csak azon gondolkozom, hogy más emberek olyan boldognak látszanak, mozgalmas életük van, én meg csak vagyok és kb semmit sem csinálok. Teljesen felesleges, hogy egyáltalán itt vagyok. Őszintén, fogalmam sincs miért írom ki ezt a kérdést. Nem fogok rá olyan választ kapni, ami megoldja a helyzetet, azt csak én tudnám, de nem hiszem, hogy képes vagyok rá. Talán egy ideig kicsit jobban érzem magam, ha ezt leírom, többet nem hiszem, hogy segít.